Mely településeinken élnek bajor leszármazottak ? Akik az 1700-as, 1800-as években lettek ide invitálva, de ugyanúgy svábnak mondja őket a köznyelv, mint a többit.

"Vértessomlyóra 1730 után az Esterházyak bajor és württembergi telepeseket hozattak. Környére 1745 után az elköltözött magyarok helyére ugyanők mosonmegyei németeket. Az 1730-as években Agostyánra Würzburgból, Szomodra és Kecskédre Württem-bergből érkeztek németajkúak." - Würzburg is bajor település

"E tájon Máriahalom 1785. évi betelepítésével - bajorokkal és frankokkal - fejeződött be a német népelem új honfoglalása."

[link]

“A hazai németség közép- és délnémet területről származott Magyarországra. Nyelvjárásaik ún. keverék nyelvjárások, jelen formájukat már az új hazaban, tehát magyar földön nyerték. A nyugat-magyarországi németség északi szárnyát a Mosoni-síkságon lakó Heidebauerek alkotják, akik nevüket a síkság nevéről (Heideboden) kapták. Tőlük délre a Sopron vidéki heáncok, ill. poncichterek élnek. Nyelvileg e terület Alsó-Ausztria folytatása, de bizonyos sajátos helyi fejlődést is megfigyelhetünk. A Rába-Lapincs köz német falvai már inkább stájer jellegűek (délbajor dialektus).”

[link]

“A Dunántúli-középhegység nemcsak földrajzilag, hanem nyelvjárásilag is egy keleti és egy nyugati szakaszra osztható, melyeket a Móri-árok választ el egymástól.

Északon önálló Nagybörzsöny, melynek sajátos déli bajor nyelvjárása rendkívül archaikus vonásokat őriz.

A Budai-hegyvidék német nyelvjárásai dunai bajor jellegűek, néhány német sziget e terület peremén azonban ki tudta vonni magát a bajor hatás alól: a Cserhát hegységben Berkenye, Szendehely és Katalinpuszta keleti frank nyelvjárást, Zebegény, Nagymaros, Kismaros, Dunabogdány meglehetősen egységes rajnai frank-dunai bajor keverék nyelvjárást beszél, ez jellemzi a Dorog melletti Csolnokot is.

Buda és Pest egészen a századfordulóig a keleti dunai bajor (bécsi) köznyelv hatását közvetítette a környező német falvak felé. Pest és Soroksár sváb elemekkel vegyes bajor nyelve Dunaharaszti felvégén keresztül átmenetet képez az ottani alvégen és Taksonyban beszélt sváb nyelvjáráshoz.

A Csepel-sziget német falvainak nyelvét főleg a konzervatívabb jelleg választja el a Budai-hegyvidéktől.

Pilisvörösvár nyelvjárásának a rendkívül erős diftongizálás, valamint a bécsies monofftongizálódás, a beszéd nyugtalanabb dallama ad különleges jelleget a környezethez viszonyítva.

Többszörös nyelvjárási rétegződés jellemzi a Vértes németségét is: a dunai bajor nyelvjárások mellett a Bakony hegység keleti peremén, valamint a velencei-hegységben elbajorosodott rajnai frank maradványokat találunk.

A középhegység nyugati részén a bajor mellett rajnai frank (Kislőd, Városlőd, Bánd) és déli frank (Balaton-felvidék) nyelvjárásokat beszélnek, a délkelet-dunántúli és észak-bácskai tömb nyelvjárásai frank és sváb jellegűek. Tolna megye nagy részén egy hesseni, délen, Baranyában egy fuldaijellegűnyelvjárásterület alakult ki, amire ennek a csoportnak az elnevezése - stiffoller, száz Stift Fuldaer, Fuldaapátságiak is utal. (Sajátos kolbászkészitményük a vidék magyarságánál is stifolder néven közkedvelt.)

Somogyban erősen jelentkezik a bajor elem, főleg a szókincsben. A stiffollerek túlnyomó többsége Baranyát lakja, ettől északra keskeny sávot alkotnak csupán (Mucsi, Závod). Sváb nyelvjárást találunk a Duna menti Hajóson a tolnai Televen, Kisdorogon, Zombán, valamint - frank elemekkel ke-verten - Apar és Gyód községekben is.

Teljesen magában áll a ma már Pécshez tartozó Nagyárpád allemann dialektusa.

A Tokaj-Hegyalja német falvaiban a nyelvjárásokra sváb magánhangzó- és frank mássalhangzórendszer jellemző.