Hogyan értessem meg a döntésemet a valláskárosult nagyszüleimmel?

Az anyai ági nagyszüleimmel nem nagyon tartom a kapcsolatot már kamaszkorom óta, mert egyszerűen valláskárosultak. Nem az a bajom, hogy hívők, hanem hogy olyan szinten erőltetik a saját hitüket, hogy az még a keresztény barátaim szerint is beteges.

Október elején megerőszakoltak, amitől teherbe estem, majd elvetettem a magzatot. Anélkül, hogy részletekbe mennék, számomra ez az egész mentálisan és fizikailag egy olyan trauma volt, amit nem kívánok senkinek. Szerencsére az elmúlt hónapokban rengeteg támogatást kaptam a barátaimtól és a családomtól, kivéve az említett nagyszülőktől. A nagymamám, amikor megtudta édesanyámtól, hogy mi történt, azt mondta, hogy sajnálja, de Isten jó okkal rendezte így. Annyival lerendezték, hogy imádkozzak Istenhez. Az egyetemi tanáraimtól több támogatást kaptam, mint a saját nagyszüleimtől (azért tudtak róla, mert egy hónapig be se jártam órákra).

Semmi vágyam nincs időt töltenem velük, de a nagyapámnak két hét múlva születésnapja lesz, így átmennénk felköszönteni. Anyám azt mondta, hogy ne menjek, mert úgyis az egész arról fog szólni, hogy milyen szörnyű ember vagyok, de ha meg nem megyek, ugyanígy menni fog a mocskolódás, csak nem én, hanem a szüleim és a testvéreim fogják hallgatni. Szeretném lezárni ezt, mert március elején költözök ki külföldre, jó lenne, ha nem ez lenne az utolsó fennállás. Ha pedig ez, hát ez, így is feleslegesen foglalkozok ennyit a dologgal, de egyszerűen zavar.

23/N