Miért az ivásban mérik a jófejséget a felsőoktatásban tanulók? Mitől jobb valaki, ha iszik? És a tinik, akiknek még tanulni kéne, miért a hajnalba nyúló bulizás az életük netovábbja?

Na, mondok akkor nektek valamit, főleg a nagy antibulizóknak.

Gimis koromban teljesen jóravaló életet éltem, nem ittam, nem buliztam. Nem közösítettek ki. Utána, egyetemen, főleg a második felében, ittam és buliztam. Sokat. Nem közösítettek ki. Most 30 vagyok és néha iszom, nem két pohárka bort, van, amikor 5-6 sör és egy-két feles is lemegy, noha azért ez nem nem mindennapos. Már nem bulizom, mert öreg vagyok ahhoz, hogy a kis 15-16 éves hobbyivókat lessem és kerülgessem. Mi sohasem azért ittunk, hogy mi a menő és mi nem. Most sem. Minket nem érdekel. Nem ítélünk el senkit, aki nem iszik, csak épp nincs kedvünk activity-t játszani egy tea mellett. Az absztinensek általában kimaradnak mindenféle programokból, mert leszervezni egy munka utáni kocsmázást nagyságrendekkel könnyebb, mint egy túrázást a Bakonyban. Ennyi. Prózai ok. Ahogy apám mondja: az ivás a legkönnyebben hozzáférhető, legjobban adagolható, fajlagosan a legolcsóbb és legegyszerűbb szórakozási forma. Mi viszont nem istenítjük ezt, mert a szórakozási formákat nem tekintjük olyannak, ami alapján menő valaki, vagy sem. Ha iszol, vagy vitorlázol, egyre megy. Az számít, hogy mit csinálsz és mit gondolsz, nem az, hogy hogyan szórakozol. Senkit nem érdekel.

Egy orvos prof. tanárom és két pszichológus ismerősöm is mondta, egymástól teljesen függetlenül, hogy aki egyáltalán nem iszik, még egy pohárkát sem, azzal belül van valami probléma. Ezt úgy kell érteni, hogy valami van ott bent, ami nem normális és ezért nem iszik semennyit sem. Felhívom a figyelmet arra, hogy itt nem a teljes lerészegedésről van szó, hanem a kulturált italfogyasztásra.

Én egyetemista vagyok. Nem jellemező rám az ivás, a részegedés meg végképp nem.

Viszont fix választ tudok adni a kérdés első felére: nem az alkoholizálás az, amivel a jófejséget mérik, bár látszólag igen. Adott egy főiskolai-egyetemi csoport. Az emberkék bemennek előadásra-vizsgára, végeznek, hazamennek. Azonban abban a pillanatban, hogy szórakozóhelyen találkoznak ugyanazok az emberek - és most beszélhetünk étteremről, kávézóról, diszkóról, vendéglőről, stb. - egy egészen más légkör alakul ki. Olyan témák is előkerülnek, amik egyáltalán nem, vagy alig kötődnek az iskolához. Közösen élnek át történéseket, eseményeket, amelyek összekötik őket. Ezáltal lesz - és egyre több- közös beszédtémájuk - ami nem az iskola- közösséggé, baráti-haveri társasággá alakulnak át. Mivel az, aki nem jár el szórakozni, kimarad ezekből a közös élményekből, így nem tud bekapcsolódni a beszélgetésekbe, ezért érezheti úgy, hogy őt nem tartják jófejnek. Az, hogy ezek a társaságok főként diszkókban, kocsmákban, kávézókban jönnek össze, azért történik, mert egy vendéglőben, egy étteremben ugyanannyi időt kellemesen együtt eltölteni sokkal nagyobb anyagi áldozattal jár, és a legtöbben nem engedhetik meg maguknak. A mi baráti társaságunkban is van nem egy olyan, aki nem iszik (mi kávézósak vagyuk, a füst sem jellemző), de benne van a közös történésekben. Aki szeretne bekapcsolódni a csoport életébe, keresse számára szimpatikus embereket, beszélgessenk velük előszőr suliról, aztán csináljanak programokat közösen az iskola keretein kívül is. Ennyi a probléma megoldása. És az tényleg cink, ha lenézed azokat, akik isznak, mert a már végzettek közül azok vannak a legjobb helyeken, akik a legrészegebbek voltak az egyetemi éveik alatt.

A tiniknél jelentkező dolgot én sem tudom megérteni, azonosulni vele meg pláne nem.