Hova lett a mai fiatalokból a hazaszeretet, a magyar hagyományok és szokások iránti érdeklődés, a kereszténység gyakorlása és a nemzettudatosság?

Kettő éve élek külföldön, és nem tervezek visszaköltözni Magyarországra. Több ok is volt, amiért úgy döntöttem, hogy Olaszországba költözök, és ezek talán legjelentősebbike (de biztosan legrégebbje), hogy egyszerűen az ottani kultúra és életstílus sokkal közelebb áll hozzám. Ezt nehéz pontosan szavakba önteni, de maradjunk annyiban, hogy általánosan jobban érzem magam itt, mint Budapesten (és nekem sose volt bajom Budapesttel, a kiköltözésem előtt is minden szempontból jó életem volt Magyarországon). Vannak országok és kultúrák, amiket egyszerűen magaménak és szimpatikusabbnak élek meg, mint másokat nem. Például Skóciába és Izlandba az első látogatásom után teljesen beleszerettem, míg Törökországba az az egyetlen utazásom is elég volt. Biztos találnál olyanokat, akik épp ellenkezőleg éreznek.

Nekem Magyarországgal alapvetően semleges kapcsolatom van. A természeti és városi látképek, a zene, a divat, az irodalom, a művészet, a hagyományok és a kultúra más részei szerintem mind értékesek és szerintem érdemes ismerni őket, akkor is, ha valaki már nem él az országban. Vannak dolgok, amikre nagy örömmel gondolok (például a magyar irodalomra és zenére), míg más dolgok teljesen hidegen hagynak (például a legtöbb magyar étel nekem egyszerűen nem ízlik). Olaszországban (és más országokban) egyszerűen több olyan dolog van ezek közül, amikhez pozitívan állok hozzá, így ezekhez a kultúrákhoz még úgyis jobban kötődök, hogy nem ott születtem. Ez teljesen szubjektív.

Az embereknek viszont nem az előbbiekkel van a problémája (szerintem senki sem utálja például a macsóhímzést vagy a Mézga családot, legfeljebb érdektelen irántuk), hanem a jelenlegi országvezetéssel. Az egyre rosszabb állapotban lévő oktatás és egészségügy, a folyamatos hergelés külföldi és belföldi csoportok ellen, a szükségtelen látszatmegoldások és ilyesmik azok, amik miatt sokan nem szeretik Magyarországot. Aki azt mondja, hogy szégyell magyarnak lenni, az nem a kürtöskalácsot szégyelli, hanem azt, amikor olyan emberek képviselik a magyar társadalmat, akik szájából ömlik az ostobaság és az agresszió. Hozzáteszem, sok nép érez így a saját vezetői miatt, bár tegyük hozzá, a legtöbb dologban mindenhol megosztottak az emberek legalább egy kicsit.

Ha minden ideális lenne az országban, én akkor se tartanám magamat különösebben hazafinak, de hogy lehetnek elvárni bárkitől is, hogy az legyen, amikor napról napra azzal kell szembesülnie, hogy egy szűk réteg mintha mindent megtenne annak érdekében, hogy ne szeressen ott élni, ahol? Hiába tesz ő meg mindent, amíg mások egy tollvonással semmissé tehetik több százezer ember teljes életművét.

Mindig is ateista voltam, akárcsak a szüleim és a nagyszüleim (pontosabban, ők a keresztény értékrend szerint éltek/élnek, de nincs komolyabb hitük a kereszténység ígéreteiben, például a túlvilágban). Ilyen téren mindig a tudomány felé fordultam, hiszen az ad valódi magyarázatokat vagy ismeri el, ha valamire (még nincs biztos válasza. Sose voltak szimpatikusak a szervezett, összpontosított vallások, illetve amiket még értéknek szoktam felsorolni, mint például, hogy közösséget ad, azt én megtaláltam más, jobban hozzám illőbb helyeken.

A különböző mitológiák és hitvilágok mindig is érdekeltek (itt elsősorban ne a világvallásokra gondolj, mint például a kereszténység vagy az iszlám, hanem inkább például az ókori egyiptomi és görög, a skandináv vagy a különböző dél-amerikai és ázsiai országokból származó mitológiákra és mítoszokra). Egyrészt gyerekként megtetszettek az érdekes és kalandos történetek, másrészt nagyon érdekes, hogy milyen szervesen részét képezték az akkori kultúráknak, és hogy mennyire sokat elárultak az adott nép értékrendszeréről és gondolatvilágáról.

Meg kell érteni és el kell fogadni, hogy más emberek másképp gondolkoznak és más utat tartanak ideálisnak magukhoz. Ez önmagában nem jelent semmit. Csak azért, mert valaki nem szereti Magyarországot, nem jelenti azt, hogy utálja is. Akik pedig utálattal beszélnek az országról, ők se a Mátrát, a gulyást vagy a magyar népmeséket utálják, hanem a jelenlegi politikai helyzetet, ami legyünk őszinték, kiérdemelte magának ezt a negatív megítélést.

24/N

A kereszténység és a többi vallás csak népbutítás. Amúgy miért a kereszténység van kiemelve? Az ősmagyar vallás szerinted nem létezett?

Ha I. (Szent) István ne kényszerítse rá az új vallást a népére, most te is egy sokkal érdekesebb mondavilágban hinnél. Az ő idejében pont ugyanúgy neztek a nyugati keresztény hittérítőkre, mint most te a muszlim vendégmunkásokra. Vagyis nem úgy, mert azok erőszakkal nyomták a fejed a szent víz alá, míg utóbbiak csak élni akarnak.

Elborzadok, mikor bármelyikről olvasok vagy élőben érzem a hatásukat a bőrömön.

A főleg a vallástól, hogy milyen szörnyű dolgokat tettek (tesznek) a "szent" életű hívő emberek egymással és azokkal, akik nem hajtanak fejet a dogmáik előtt.

Ez valami csomag, amiben a dolgok feltétlen kéz a kézben járnak? Amúgy sehová nem lett, ezek olyan dolgok amikkel már 50 éve is valakinek vagy volt kapcsolata, vagy nem volt. Az 50-es korosztályban is egy kisebbség a tényleges vallásgyakorló. Magyar kultúráról, hagyományokról sincs az átlagnak dunsztja sem, korosztálytól függetlenül. Tudom, mert engem meg érdekel, sokat foglalkoztam vele így feltűnő, hogy az emberek tömegeinek pár közhelyen kívül semmilyen ismerete nincsen a hagyományos “népi” kultúráról. Nagy hazafi figuráktól is kérdezel a magyar táncokról, akkor annyit tudnak mondani, hogy “van valami csárdás”. Az ugrósoktól a forgatósokig bármilyen magyar táncot látnak az nekik csárdás.

Én egyébként megértem, hiszen ez nem egy élő hagyomány, nem egy élő kultúra csak egyes elemeit átmentettük egy régebbi korból mert úgy gondoltuk egy érték amit bűn lenne veszni hagyni. Már egy régi divat, nem az életünk szerves része van egy professzionális, általában egyetemet végzett kutatókból és művészekből álló réteg aki ezekről tanult és ezt a tudást átadja az érdeklődőknek és vannak félprofesszionális vagy amatőr hagyományőrző csoportok akik szintén ezt tűzték ki célul, de a lényeg hogy napjainkra teljesen esetleges hogy találkozol-e ezzel a kultúrával kicsit mélyebben is vagy sem. 150 éve meg választás, hazafiság meg nem tudom én minek a kérdése volt, hanem abba születtek bele, az volt az aktuális zenei divat vagy trendi ruházat ami, ma meg más. Az akkori fiatalok is csak a divatot követték, a csárdás is csak új divat volt mert a régi stílusú táncokra, dallamokra már azt mondták unalmasak. Sok mai fiatalnak meg a csárdás lesz az unalmas, a daloknak meg már nem feltétlen van üzenete a számukra, vagy legalábbis nem nekik szól már a nyelvezetük mert más világban születtek. Mit csináljon egy mai 16 éves lány a “férjhez adták a nénémet a báró fiához” meg a “gyéren vettem a kenderem, gyakran termett rajta” szövegű dalokkal? Mondom ezt úgy, hogy amúgy szerintem jók.

Na mindegy, a lényeg hogy szerintem butaság ezek beható ismeretét elvárni. Másrészt a nagymagyarok meg igazán ne papoljanak az “őseink hagyományairól” elsöprő többségben fogalmuk sincs róla mik voltak azok, csak fantáziával tarkított közhelyek alapján tudni vélik.

Ó, engem érdekelnek a magyar hagyományok s a vallási mitológia. Az a sok babonás rítus, szokás, a természetfeletti lényekről alkotott hiedelmek.

Gondolok itt a szél anyjáról, a vízilányról vagy a barboncás diákról , a markolábról szóló történetekre éppúgy, mint a régi mai szemmel már teljesen értelmetlen, de akkor a mindennapok részét képező rítusukra.

Kár, hogy a húsvéti locsolkodás, a keresztény szentek életének meséi meg a többi hasonló dolog miatt teljesen eltűntek.

A 900-az évek vége után még úgy 50 évig volt próbálkozás arra, hogy a magyarok úgy is élhessenek, mint a magyarok, ne a nyugati keresztényeket kövessék, de az után már veszett fejsze nyele volt az egész. A magyar szokások és mondák az 1500-as évekig még megmaradtak itt-ott, az 1800-as évektől kezdve aztán teljesen feledésbe merültek.

Mondjuk az érdekesség, hogy Magyarország egyes részein még az 1800-as évek második felében is voltak olyan helyek ahol még teljesen össze voltak olvadva a régi hiedelmek a keresztény felfogással.

Pl: A zivatar az nagyítélet, melyet Isten küld a bűnösökre, de a felhőben már a barboncás lovagol a sárkány hátán. Tomboló viharban szentelt gyertyát égettek, de kidobták az udvarra a szénvonót, lapátot, fejszét is, hogy az ítéletet elhárítsák.