Mit tudok tenni ilyen esetben, csak a pszichológus segít?

A covid alatt a baráti kapcsolataim 60%-a leépült. Most, hogy végre elkezdtem dolgozni, szerencsére vannak kollegiális kapcsolataim, de ezek ennél többek nem lesznek, nem is terjednek tovább alapvető kapcsolattartásnál.

A barátnőmnek elmondtam, hogy nemrég pánikrohamot kaptam, szerinte muszáj lesz elmennem pszichológushoz. Tudom, nagyon kiidegeltem az elmúlt 1 évben, mert "nem találtam a helyem egyáltalán", túl sok problémám gyűlt össze, anyukám szerint hálátlan vagyok, egy másik barátnőmnek pedig nem beszélhetek a gondjaimról, mert az ő élete nagyjából teljesen rendben van minden szempontból, biztosan nem tudna az én dolgaimmal mit kezdeni. Sokak szerint minden bolhából is elefántot csinálok, nem vagyok egy egyszerű eset.

A pénz viszont nagy úr, nem tudok kihez elmenni így. :( 2x voltam már, és mind a kétszer azt mondták, hogy nincs olyan gondom, amivel többet kéne foglalkozni. Na nem mintha el tudtam volna mondani mi a bajom. Erre mondta a barátnőm, hogy annyi gondom van, hogy nem lehet mindegyikkel egyszerre foglalkozni, találjak ki 1 konkrét dolgot, amivel felkeresem.

Engem viszont már zavar, hogy nem tud rám más szemmel nézni. És így már semmit sem tudok tenni, hogy ne érezzem magam tehernek. :( Nekem nem segít, hogy meg akar téríteni. Az ő világnézete nekem semmit sem mond, mert egyszerűen nem érdekel a kereszténység. Csakhogy nem tudom, az ilyesmit hogy kéne megmondani.

Mert ha azt mondom, hogy én őt elfogadom, mert a barátom, akkor neki is el kell fogadnia, hogy én meg nem azt az utat választottam és már jóval azelőtt így döntöttem, hogy találkoztam volna vele. És ha ő ettől érzi magát rosszul, mert hogy "ebben" nem fogadom el a segítségét, akkor el kell engednie. Nem tudom, hogy mit mondana egy ilyen vallomásra, talán azt, hogy ő nem fogja feladni velem kapcsolatban. De akkor nincs jövője ennek a barátságnak. Mert később minden másban is a problémát látná, hiszen a Biblia szerint kéne élnem nekem is. De szerintem ez lehetetlen, egy ember erre nem képes (mert tökéletlenek vagyunk és kész), éppen ezért ilyen elvárásokat nem támasztok magammal szemben. A megtérést nem lehet erőltetni... Az meg, hogy a halál utáni életben reménykednek, engem nem mozgat meg egyáltalán, mert a halál utáni élet szintén nem érdekel. És ha szerinte én ezzel csak áltatom magam, akkor téved. A legjobb lenne reinkarnálódni, de hát ez csak egy jópofa elképzelés, amiben ugyancsak nem hiszek. :D Semmi értelme ezeket az ideológiákat a szélsőségek felé tolni...