Hová tűnt a magyarokból a hazafiasság, a hazaszeretet?

Az NDK-s időkben még volt bennem hazaszeretet, de ez elválaszthatatlan volt az emberiség általánosan boldog jövőjében való optimista hittől. Eleinte a rendszerváltásra is azt hittem, végre az igazi, teljes kommunizmus megvalósítása jött el, ezért lekesedtem érte.

Később, amikor láttam, hogy dobálják ki az eladott munkásszállókról a leendő/akkor megjelenő első hajléktalanokat, és mennyire lazán veszi az egész ,,magyar'' társadalom a teljes társadalmi kettészakadást, az elesettek teljes nyomorra való jutását, akkor viszont már eldbobtam magamtól a kanalat, megutáltam az egészet.

Hazaszeretet addig bennem van, míg a legegszerűbb cigány meg hajléktalan is embertárs annyira, hogy természetes legyen hogy neki is ját tenyérni fedél, kis asztal, meleg étel. Az NDK-s évekig még érdekelt az egész, utána meg már csak valami kapitalista szar lett az egész, onnantól már nem is érdekelt azegész vacak.

Aki hazafi itthon marad,

a magyar ember kezéhez

külföldi piszok nem tapad,

s ithon az sohasem éhez.

Békére hívja a haza őt,

az Isten áldotta magyart,

aki megéri a jövendőt.

Mert ápolt Ő és eltakart.

Én úgy tudom, a kommunisták ölték ki a köztudatból.

De azért sokakban megmaradt, bennem is.

Tegnap nem volt sok időm, csupán összerittyenteni azt a kis versikét 3.válaszolóként.

Mi a hazafiasság?

"a haza iránt érzett pozitív érzelmek összessége, a haza öntudatos, tevékeny szeretete, hajlandóság a szolgálatára. Sokféle érzés kombinációja lehet, beleértve az etnikai, kulturális, politikai vagy történelmi vonatkozásokat is."

Ezt dobta be a google válaszként.

Nézd, én magyar vagyok. Magyarnak születtem. Ezt az ember nem választhatja meg. van egy fura szerbes hangzású vezetéknevem, ám felmenőim tele vannak jó öreg magyaros családnevekkel. Nekem ezt dobta a gép. Magyarországot. Egy kis országot, mely több mint ezer éve keményen küzd a megmaradásért. Az őseimre szoktam gondolni. A dédnagypapámra, aki eltűnt a 2. világháborúban. Ő ezért a kis országért adta az életét. Gondolom, nem jókedvében ment a frontra, hanem muszájból. Én úgy vélem, hogy ezek után kutya kötelességem minimum abban kifejeznem a hazafiságomat, hogy nem hagyom el az országot. Van 2 gyermekem, akiket az exnejem külföldre vitt. Olyan egyszerű lenne hátat fordítani nekik és csak fizetni a gyerektartást. De nem ezt teszem. Félreteszem a kis pénzemet és azon vagyok, hogy ha már csak évi 4-szer 1 hétre jönnek hozzám magyar földre vendégeskedni a kicsik, akkor igyekszem olyan szeretettel fogadni őket, hogy legalább a reménye megmaradjon annak, hogy egy napon haza térnek vagy ha haza nem is térnek a gyermekeiknek, unokáiknak majd kedves történteket mesélnek a Magyarországon töltött idényükről.

Nem vagyok sem köztekintély, sem mélyen tisztelt állampolgár, csupán egy melós. Egy targoncás vagyok, aki egy külföldi multinak dolgozik. De munkámat igyekszem gondosan, pontosan végezni és mindent megtenni azért, hogy a magyar munkaerő ha nem is világhírű, de legalább megbízható hírnevű legyen. Csak egy hangya vagyok a hangyabolyban, de igyekszem jó példával és sikertőrténettel példát mutatni a többi hangyának. Azt keresem Magyarországban, ami jó. Látom, hogy nem hibátlan, de nem a hibáira igyekszem ráerősíteni, hanem arra a kevés jóra, amije van.

Amíg élek minden erőmmel azon leszek, hogy még ha manipulációk révén is, de elérjem, hogy a választásokon olyan hatalom nyerjen, amely nem eladni akarja a hazáját. Nem fogom hagyni, hogy egy Dobreva gyakorolja a hatalmat, mert magyar vagyok. Magyarország élén legyen magyar a vezér, legyen szenvedélye a Magyarország.

És tudjátok egy olyan hazafi, aki a hétköznapokban senki láthatatlanul is képes előidézni olyan eseményeket, melyek a békéhez vezetnek el nem pedig háborúhoz. Mert amit az Ukránok művelnek határon túli testvéreinkkel, az igazságtalan. A magyarok Istene látja ezt és bizony mondom ezek az idegen népek el is vették jutalmukat. Mert a magyar vér bárhol folyik is Isten bosszút áll érte, mindig bosszút áll érte.

Aki pedig Magyarországra szavaz, az a békére szavaz.

Mert a béke mindig jobb a háborúnál, aki pedig ezzel nem ért egyet, az menjen el egy háborúba. Hazafi vagyok. Nem ukrán hazafi vagyok, hanem magyar hazafi. Aki más népek érdekeit a sajátja fölé helyezi, az nem hazafi. A Hazafi pedig szereti hazáját.

Isten áldja Magyarországot. Legyen meg velünk az Úr akarata, hiszen ő mindenek felett áll és Neki mindenek szolgálnak.

Az 1800-as években nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában tombolt a hazaszeretet, akkoriban alakult ki a nacionalizmus.

Egyébként ahhoz, hogy igazán szeressem a hazámat, előbb tennie kell értem, márpedig ezt nem teszi meg. A mostani erőltetett magyarkodástól kifejezetten irtózom, nem szeretek magyar lenni ilyen értelemben. Másrészt mit jelent az, hogy hazafi? Van értelme ilyen szavakkal dobálózni? Mi közöm nekem a Nyíregyházán élő magyar emberekhez? Az, hogy egy nyelvet beszélünk nem ad egy olyan kapcsot, ami érzelmi töltettel is bír, nem fogom őket szeretni, nem fogom magam elé helyezni őket, így az országot se. Az ország sose lehet fontosabb az embernél, élni máshol is tudok (lehet, hogy rá is fogok kényszerülni). Tanár vagyok, ergo a "hazáért" dolgozom, hogy jobb legyen, még akkor is, ha nem becsülnek meg és gátolnak a munkavégzésben. De őszintén, ki gondolja, hogy a hazának tanít? Én kurvára nem azért tanítok, hogy a hazának jó legyen, hanem azért, mert szeretem csinálni, illetve a diákoknak is előnye származik belőle. De nem azért akarom ezt, mert magyarok, a szír és a kínai diákot ugyanúgy tanítottam, mint a magyart.

Az az összetartás, amiről beszélsz az elmúlt 13 év politikájának köszönhetően veszett ki az emberekből nagymértékben, másrészt az egy hatalmas tévhit, hogy korábban mindig mindenkiben megvolt. A középkorban se voltak hülyék az emberek, a tatárjárás idején alig tudtak sereget kiállítani a magyarok, mert ki az a hülye, aki meg akar halni egy országért?

8# Nem úgy működik a világ , hogy leülök és várom , hogy mások megteremtsék nekem a jó életet tenni kell érte az nem hazaszeretet , hogy mindent nekem semmit a hazának.

Nem az országért a határért hanem a népért családért haltak meg a török háborúk alatt 48-ba de még 45-be is.

A székelyekbe több a hazaszeretet mint az itthoniakba pedig nekünk kéne a legjobban összetartani akik itt maradtak egy megcsonkolt országba