Mi különbözteti meg a nők tárgyiasítását a bókolástól, szépségre, csinosságra, esztétikai értékekre való utalásoktól? Amivel azt fejezi ki az illető, hogy "tetszetős a szemnek". A belső tartalmakat (még) nem ismeri.

"Tegnap egy kolléganőm szépségét dicsérték, busás borravalóval jutalmazták."

Ez nem egészen érthetö, hogy jön össze! A tárgyiasítás-bókolás és a borravaló milyen összefüggésben van?

És azt miböl gondolod, hogy éppen a kinézete miatt kapta a borravalót?

A legtöbb ember, ha borravalós helyre megy, nem kéri vissza az aprót, kinézettöl és nemtöl függetlenül.

Az meg, hogy közben megereszt egy bókot, annak semmi köze a borravalóhoz.

Például a stílus. Számomra teljesen más, hogyha egy férfi megdicséri pl. a ruhámat. És utána nem nyomul, nem erőszakoskodik.

És teljesem más a "de meg d_gnálak" és hasonló mondatok. Vagy pl. amikor a fülem hallatára egy tárgyaláson azt mondták a férfi munkatársamnak, hogy milyen jól választott munkatársat. Persze nem ilyen szépen kifejezve.

A szándék és a stílus.

Pl. A szemeid úgy ragyognak, akár a csillagok. Jól esik, nincs benne semmi bántó vagy olyan, amitől kellemetlenül érzem magam.

De ha valaki azt mondja, hogy tutajos a szemem = azzal, hogy megdugna. Ez se nem bók, se nem dicséret és még kellemetlenül is érzem magam.

Egy kicsit lépjük hátrébb.

Az evolúció az élőben a fajfenntartást teszi első helyre, ez az ösztön a legnagyobb, talán az életösztönnél is. Ebből következik, hogy a két nem ösztönösen viselkedik úgy, hogy a másik érdeklődését felkeltse. Az ember azonban gondolkodó lény, ezért ezt is átalakította a saját kellemetessége fokozására.

Egy férfi először ösztönösen (gyakran nem tudatosan) nézi egy nő fenekét, majd rögtön utána a melleit. Nem szexuális igény ez, hanem annak "megállapítása", mennyire alkalmas anyának (formás fenék széles csípőtől van, az meg kiválóan alkalmas az utód kihordására, gömbölyded mellek a tápálásra). Majd csak ezek után következnek a tudatos gesztusok, amelyekben már lehet számítás is. De ugyanez vonatkozik a nőre is, ő először (tudat alatt) azt méri fel, alkalmas e a másik a "táplálékszerzésre", kényes időszakban (vagy mindig) a védelemre.

Csakhogy fejlett és emancipált világunkban ebből sok okafogyott, de egy dolog a valósághoz viszonyuló tudatos elme és más dolog az ösztöncselekvés.

Mindezt az idők során egyes erre különösen érzékeny emberek mesterségesen szertartássá, viselkedéssé, azaz etiketté fejlesztették, amely ugyan az egyes korokban változik, de fő lényege maradandó. Ehhez jön, hogy ennek elsajátítása neveltetés kérdése, az adott környezet kultúrája befolyásolja.

A bókolás, a női szépségre utalás mindkét fél számára kellemes, hogy ki miként teszi és meddig megy el, azt a neveltetése és a kultúrája befolyásolja. Úgy gondolom, minthogy az egész (rejtett) célja az örömszerzés, a kellemes lét, ezért addig mehetünk, amíg ez teljesül minkét fél számára. Ez egyesek esetén véget ér egy futó gesztusnál, mások a flört minden részletét végigélvezik. Probléma akkor keletkezik, ha ezt valaki félreérti akár úgy hogy "felhívás keringőre" pedig nem, akár úgy, hogy nem veszi észre a "folytatás" várását. Ezt végső soron nevezhetjük az emberi kapcsolat művészetének is.

És egy ilyen ismerkedés egyik vagy mindkét félből kiválthat további kíváncsiságot, ekkor már egy másik fázisba értünk. De az előbbi viselkedés lényege marad, pusztán intimebb fázisba kerül. Vagy akár úgymond végleges kapcsolat alakul ki. Az együttélés művészete örömet okoz, mert az ember egyszerre szexuális és egyszerre társas lény is. Valójában a barátság is hasonló, csak más a célja.

Egyébként mindezt sok ismeretterjesztő könyv és tudományos cikk tárgyalja, hozzáférhető nagy irodalma van.

A bóknak nagyon egyszerű mércéje van: ha sikerült olyan mondanod, ami jólesett a célszemélynek, akkor az bók volt. Ha nem, akkor legfeljebb annak szántad, de nem az lett. Ha egy otromba nőnek tetszik az otromba bók, akkor az is bók volt.

Azon esetleg lehet vitatkozni (ha valakinek nincs jobb dolga;), hogy „igazi” bók-e egy olyan otromba „dicséret”, ami csak véletlenül talált be (nem pedig azért, mert ügyesen mérted volna fel a célszemély igényeit).