A Q -s szavakban a Q után miért írunk u-betűt is, mint pl: liquor, quantum, stb. Vagyis miért nem Qu-ként jelenik meg az ABC-ben?

Ez egy jó kérdés, erre én is kíváncsi vagyok, ha lehetne kérdést pontozni, erre zöld kezecskét nyomnék. :-)

Sajnos én se tudom a választ.

Itt egy hatalmas kavarc van már a kérdésfeltevésnél... Melyik ábécéről, melyik nyelvről beszélünk? Mert ugyan az angolban quantum, liquor, ami magyarul úgy néz ki: kvantum (pl. kvantumfizika, nem quantumfizika), likőr (pl. tojáslikőr, nem tojásliquor). Az, hogy az új James Bond-filmnek magyarul a "Quantum csendje" címet adták, mutatja a fordító ötlettelenségét - meg persze az eredeti cím kvázi (nem quasi :P) lefordíthatatlanságát is.

Nos, hogy az eredeti témához visszatérjünk: a latin nyelvben volt egy olyan hang, ami a k hang és az angolosan ejtett "w" hang összemosódása volt. Ezt a hangot jelölték qu-betűkapcsolattal (miután a latin nyelv nem ismerte a magyarosan ejtett v hangot, így volt lehetséges az, hogy a v betű jelölhette az u és a w hangokat). Nomost, az angol nyelvben ugyebár létezik magyar u hang, magyar v hang és latinos w hang is, amit ejtenek a q után. Próbáld meg kiejteni a liquor szót angolosan, illetve a magyar likőr szót! Nem ugyanaz a hangalakja!

Így az angol nyelvű szövegekben ül a qu hang- és betűkapcsolat, de mivel a magyarban nincs ilyen w-hang, ezért a magyar vagy egyszerűen elhagyja a helyesírásból ezt a hangot (pl. a likőr szó esetében), vagy szép magyar v-vel ejti és írja, mint a kvantum szóban.

Jogos a kérdés, hogy miért nem qu-betűkapcsolatként jelenik meg ez a hang az angol ábécében. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy az angol helyesírás egyrészt nem ismeri a kettős betűket, másrészt teljesen következetlen. Szt hiszem, ezt nem szükséges bővebben kifejteni. :)

A latinban a c betűt valahol c-nek valahol k-nak kell ejteni.

A qu-t pedig kv-nek.

Köszi, hogy legalább részben helytállónak tekinted a válaszomat, ebből írom a doktori dolgozatom. :)

Liquor latinul folyadék, nem több, nem kevesebb. Ez jelenthet agyvizet is, ivóvizet is (bár az inkább aqua, kiejtve akwa, (bilabiális zöngés spirással) nem akva, ahogy az előző válaszoló írta), lúgot, savat, levest, egyszóval mindent, ami folyékony. Az angolban a liquor szónak az alábbi jelentéseit ismeri az Országh-szótár: szeszes ital, égetett szeszes ital, folyadék, lé, (vegyszer-)oldat. Ez nem jeletni azt, hogy agyvizet nem jelenthet, de a problémánk nem jelentéstani jellegű.

Tehát mit is keres a magyar ábécében a q betű? Nagyon leegyszerűsítve azt keresi, amit az x, y (amennyiben nem lágyjel-funkcióban használjuk) és a w. Idegen szavakat írunk le velük. Ez a hagyomány azóta él, mióta Magyarországon magyar nyelvű írásbeliség létezik. Miután a középkorban a magyar nyelvnek még nem volt kialakult helyesírása, általános gyakorlat volt az idegen szavakat idegen helyesírással leírni, amit azonban az idegen nyelvet nem, vagy csak gyengén tudó emberek a magyar fonetikai szabályok szerint ejtettek ki. Így ha egy magyar anyanyelvű, idegen nyelveket gyengén tudó ember (ugyebár az eredeti latin kiejtést akkoriban még nem tudták rekonstruálni, így a latin szavakat magyar fonetika szerint ejtették - ezért is lehetséges az, hogy ahány nemzet, annyi latinnak vélt kiejtés létezik) a latin szavakat magyar fonetika szerint ejtette, de idegen betűkkel írta egészen Kazinczyék nyelvújításáig. Így a magyar nyelvben idegen szavak magyartól eltérő hangjainak jelölésére jó ideig megmaradtak a q, x, w betűk is. a Kazinczyék igazán ügyesek lettek volna (de nem voltak, mert félmunkát végeztek), kikapálták volna a magyar ábécéből a magyar fonetikai rendszerbe nem illő betűket. Ez a mai napig nem történt meg, így a q betű még mindig a magyar ábécé része, holott egyszerűen nincs rá szükségünk.

Hogy miért nem a qu-s alak a helyes? Ahogy fentebb már említettem, a nyelvújítás óta a nyelvészek folyamatosan azon dolgoznak, hogy a magyar helyesírás a tényleges beszélt nyelvet tükrözze, ez a folyamat azonban hosszadalmas, és sok-sok vitát szült eddig is. Mindig voltak reformer beállítottságú nyelvészek, akik arra törekedtek, hogy a beszélt és írott nyelv közelebb kerüljön egymáshoz, és voltak archaisták is, akik a hagyományos írásmód mellett álltak ki.

Erre a legjobb példa az ipszilonista-jottista háború még Kazinczyék idejében, ami arról szólt, hogy kihúzzák-e az ly-t a betűk közül, vagy ne. Akkor az ipszilonisták győztek, holott tudvalevő, hogy az ly-nak ekkor már nem volt önálló hangértéke, mint évszázadokkal korában. A tudósok többsége mégis azt mondta, hogy ha eddig is írták az ly-t, írják ezután is. Így lehetséges az, hogy a mai napig minden írni tanuló kisdiák éveken keresztül szenved a j-s és ly-os szavak megkülönböztetésével.

Voltak még ilyen retrográd emberek a tudóstársadalmon belül, és vannak a mai napig is. A hivatalos álláspont azonban a Helyesírási Tanácsadó Szótár 10., '50-es években megjelent kiadása (ez már nincs érvényben, de a maga korában áttörés volt) óta az, hogy az idegen szavakat lehetőség szerint magyaros helyesírással kell írni, de csak akkor, ha "már kellően megragadtak a magyar nyelvben". Ez a homályos megfogalmazás újabb problémákat vet fel, amire nem célom most válaszolni. Lényeg, hogy mit tekintünk a magyar nyelvben megragadt idegen szónak? Merthogy a mai napig létezik az kávézói itallapokon "cappuccino", de egyre inkább terjed a "kapucsínó" alak is. Itt igazából a beszélőn múlik, hogy melyik alakot használja, mennyire érzi a magyar nyelvben meghonosodott szónak ezt a kifejezést. Vannak olyan szavak is, ilyen a példaként felhozott kvantum, likőr (szeszes ital jelentésben), amelyek a jelenleg érvényben lévő Helyesírási Tanácsadó Szótár 11. kiadása szerint a magyar nyelvben meghonosodott alakok, így magyar helyesírás szerint írandók.

Remélem, nem volt túl bonyolult a magyarázat. Ez az a téma, amiről eddig is sok könyvet írtak, és még mindig lehet írni róla (lévén a nyelv nem egy rögzült valami, hanem egy napról napra dinamikusan változó dolog). Ezért is kutatom én is a témát. Ha bármilyen kérdésed van még, szívesen válaszolok. :)