Holnap új munkahelyen kezdek. Adnátok tanácsot hogy illeszkedjek be?

Soha nem értettem meg, mért mondják rám, hogy olyan "más" vagyok. Nem tudom mi az oka, én teljesen normálisnak érzem magam. Aki(k) ezt mondta(ák), azzal már rendszerint beszélni sem akarok, nehogy megkérdezni mi velem a baj. Hogy nézne ki, hogy elé állok, és megkérdezem: Tulajdonképpen miért nem kedvelsz engem?

Nagyon nehezen illeszkedek be közösségbe. Ha sikerül, akkor is minimum a fele ember nem kedvel. Segítőkész vagyok, pátyolgatom az elesettebbeket, soha nem nyalok a főnököknek, még ha ezzel kivívom azt, hogy nem leszek bent a kosarában. A munkámra sosincs panasz. Viszont aki igazán megismer, az nagyon megkedvel. Ezt, azért majdnem mindig megelőzi az az állapot, hogy ő sem kedvel, nem vagyok szimpatikus neki vagy mit tudom én.

Ha nekem valaki sértőt mond, kioktat vagy belém köt, természetesen rosszul esik, de igyekszem belátni, és helyre tenni a dolgokat. Sokszor, még én kérek bocsánatot, de csak azért hogy ne legyen újabb haragosom. De ha én szólok be valakinek, akkor már telekürtöli az egész munkahelyet, arról, hogy én milyen bunkó vagyok, és aki eddig nem ismert, ezután ítélkezik általában. Hogy a másik mit mond, akit ő régebb óta ismer.

Szóval holnap új közösségben kezdek. Biztos azt fogjátok ajánlani, hogy : mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj! Én alapból nem bírom azokat az embereket, aki csak tetteti a mosolyt, és mindenkinek jó pofizik. Rengeteg ilyen embert látok, ezek azok akik kibeszélik egymást a másik háta mögött. Mindig annak vetít, aki ott van éppen. Én nem tudok ilyen lenni.

Tanácsok?

36/L