Mihez kell nagyobb bátorság? Az életben maradáshoz, vagy az öngyilkossághoz?

Már egyszer válaszoltam egy hasonló témájú kérdésre. A válaszom: egy öngyilkossághoz vagy végső elkeseredés vagy idegösszeomlás vagy igen nagy bátorság kell (esetleg ezek kombinációja).

Az életben maradáshoz viszont elszántság, egy cél szükséges akkor, ha annyira " válságossá" vált a helyzet, hogy valaki az öngyilkosságra gondol!

Én nagyon gyáva lennék, így inkább élek gyáván, minthogy meghaljak bátran! (Bár még nem tudni, mit hoz a sors?)

Azzal indokolnám a válaszomat, hogy voltam már olyan helyzetben, hogy én is gondoltam az öngyilkosságra, mert egyetlen cseles húzással gyakorlatilag földönfutóvá tettek. De aztán úgy döntöttem, hogy gyáván életben maradok, és jóakarómnak segítek eldönteni, hogy jobb-e neki életben maradni vagy sem! minden energiámmal azon voltam, hogy talpra álljak és bosszút álljak rajta.

Sikerült, itt vagyok, a jóakaróm, Isten nyugosztalja, két éve öngyilkos lett!

Eszméletlenül jó kérdés... Gratulálok, tényleg elgondolkodtató...

Még nem olvastam el senkinek a válaszát, hogy ne befojásoljon semmiképpen se, így bocs, ha olyat írok amit már leírtak.

Az tény, hogy ha valaki valaki megijed, fél az menekül. Elfut, fedezéket keres akár fizikailag akár mentálisan.

Az élet pedig egy kihívás, egy veszélyforrás és még ezernyi veszélyes, hátborzongató és szörnyű dolgot jelent amitől menekülni lehet és valamilyen szinten kell is...

De a menekülés bátortalanságra utal... Nem szabad megfutamodni semmitől mert ha bátrak vagyunk, kiállunk magunkért akkor meglátjuk az élet másik, szebb sőt gyönyörű oldalát is, ami mindent kárpótol.

Remélem segítettem :)

Ez a kérdés nagyon tévútra visz. A keleti, pl. Japán kultúrában még ma is dicsőség az öngyilkosság, olyannyira, hogy gyakran még a hivatalos közmédia sem pártatlan egy ilyen kérdésben és az ilyen elkövető pártját fogja!

Sok minden van, ami nem válik az ember dicsőségére és nem egészséges szellemiséget tükröz, ez bizony azok közé tartozik. Éppen ezért én sem nevezném az öngyilkosságot bátor tettnek - sok mindent el lehet róla mondani ezen kívül, de amikor valaki erre adja a fejét, inkább azok a jellemzők illenek rá, amiket itt néhányan már megfogalmaztak. Egy beszűkült tudatállapot, súlyos depresszív hangulat és még sok egyéb, mint pl. a Japán kultúra tradicionális erkölcse, mely erős befolyással van erre is.

(Persze a magyar kultúrára, vagy népességre jellemző kimagasló szuiciditás okai jelentősen különböznek a keletitől, gondolom. De erről meghallgatnák egy szakembert, ha ezt egyáltalán objektíve lehet tudni)