Azt látom magam körül, hogy mindenki úgy odavan a karácsonyért, hogy ilyenkor mindenki úgy szeret mindenkit, mert ez a "szeretet ünnepe"... Engem viszont nem érdekel az egész, olyan "műnek" érzem. Egyedül vagyok ezzel?

Nem vagy ezzel egyedül, én sem szeretem.

Nagyanyám egy régi barátnője jut erről eszembe, aki egész életét azzal töltötte, hogy szekírozta a férjét, többször meg is csalta és saját bevallása szerint már alig várta a halálát. A bácsi halála után viszont - gondolom elfoglaltság híján - minden nap kint volt a temetőben és nyugdíjasból átment hivatalos özvegybe. Csak a temetői látogatásairól beszélt és arról áradozott neki milyen arany férje volt, amíg egyszer valaki azt nem mondta neki, hogy nem azután kell szeretni valakit miután meghalt, hanem míg életben van.

Dehogy vagy egyedül. Többen vagyunk, sokan. :)

Körülöttem is minden ismerősöm boldog és mosolyog csak mert karácsony van.

Én pedig azt érzem hogy attól mert karácsony van nem lesz kifizetve a hitel és nem oldódik meg az életem, az alkoholista apámmal aki ma is csak ordítozott és tört-zúzott. Pedig én szeretnék boldog karácsonyt.

De nekem valahogy az, hogy juj karácsony van már kevés ahhoz hogy boldog legyek és vigyorogjak decembertől-februárig.