Kiváncsi vagyok, mi a véleményetek a forditott kulturális sokkról?

Nyugaton élek sok éve. Amikor kimentem nem volt igazán komoly kulturális sokk számomra, nem voltak nagy eltérések - legalább is én nem vettem észre ilyet.

Most ha visszalátogatok MO-ra, az viszont minden alkalommal sokkol, egyszerüen nem értem, hogy élhetnek így emberek - nem az anyagi helyzetre értem, hanem az emberi, szociális helyzetekre -, és két hetes látogatás akkora negatív sokk, hogy megerösít abban, hogy soha ne akarjak visszaköltözni oda.

Én félig Magyarországon is élek, viszonylag sűrűn járok haza, évente úgy 3-4 hónapot otthon töltök. Egyre borzasztóbbnak érzem az "otthonlétet". Finnországban élek, mindenhol természet van, tavak, erdők, nyúl, mókus, sün. Otthon hiába élek a Mátra lábánál, ha természetben akarok lenni, az vagy egész napos kirándulás, vagy kocsival kell menni. Itt naponta sétálok az erdőben, gyakorlatilag egyik irányba 400 méterre megy a villamos, másik irányba 400 méterre már igazi erdő van. Nekem ez a legnagyobb sokk, hogy mennyire távol vagyunk a természettől Mo-n.

Készpénzben eurót nem is nagyon láttam, még ha használt cuccot veszek magánszemélytől, akkor is fizethetek neki a telefonszámára mobillal. Otthon mindig érzem a rosszallást, ha pl. a fodrásznak kártyával fizetek😀

A boltokban sokkal civilizáltabbak a finnek, nem állnak a seggedbe, a kasszánál mindenki szépen elpakol, nem kapkodnak és tolnak le a szalagról.

A buszon a sofőr köszön és leszálláskor az utas is odaint és köszön 🙂 Ez mondjuk nem 100%, de elég általános.

Szelektív a szemétgyűjtés. Nem hulladékudvarokba kell elszállítani kocsival a szelektív szemeted. Otthon nálunk megszüntették a szelektív gyűjtőket, mert nem emberi módra használták őket. Meg otthon erőmű sincs, ahova kerülhetne a nem újrahasznosítható hulladék, szóval amúgy is hiába válogatom. Kivéve a komposztot, amit megoldok a kertben.

Szóval az sokkol, hogy mennyivel rosszabb életminőség van általánosságban és milyen kicsi dolgok is számítanak ebben. Pl. a sofőrnek köszönés vagy a türelem a boltban még pénzbe sem kerül, csak hozzáállás kérdése.

5-ös vagyok. Hogy konkrétan milyen érzés visszamenni? Lehangoló, elszomorító. Olyan, mintha visszafelé mennék az időben. Korlátozva érzem magam, nincs rendes kenyér és zöldség a boltban, mint amihez külföldön hozzászoktam. A jövedelmem értelemszerűen nem rosszabb, de egyszerűen nem tudok belőle olyan minőséget venni, amit szeretnék, mert nem elérhető otthon. Veszítek az életminőségemből, mert nem elérhető otthon ugyanaz. A legrosszabb, hogy otthon a legtöbb embernek az a program, hogy igyunk meg egy (rekesz) sört. Ha azt mondod, menjünk el sétálni, kirándulni, tollasozni, néz, hogy minek az. A településen, ahol lakom, Betty Love-ok a sztárfellépők a rendezvényeken...:D Nincs hova menni programot csinálni. Bezárva érzem magam.

Nem tudom, ez válasz-e a kérdésedre:)