Ha valaki szereti az elhagyatott gyárakat, épületeket, az magányosságra utal? Miért nem szerettek általában ilyen helyekre járni?

most nézzetek teljesen hülyének nyugodtan, de én csernobilba is szívessen elmennék körülnézni egy - két haverral ( persze mindenféle megfelelő védőruhában stb), mert az lehet aztán az igazi, egy teljesen kihalt város

Csernobilba enis elakarok jutni egyszer!!!

Ja, én is megnézném :) Amúgy szerveznek oda olykor utakat, pont az ilyen elmebetegeknek, mint mi :D

Ahogy én tudom szerveznek arrafelé túrákat, persze nem az erőmű közelébe, tudtommal a vörös erdőbe sem lehet bemenni és nem vihetsz magaddal semmit, de elmehetsz szétnézni.

Én is szívesen mennék :D

Én szeretek ilysen helyekre menni,de kell hozzá minimum egy-két ember,egyedül nincs merszem bemenni.:)

huhh, most bukkantam rá erre a kiírásra tökvéletlen, és megakadt a szemem rajta, én minden vagyok, csak magányos alkat nem, sőt, nagyon is társasági lény, mégis imádom az ilyen helyeket, az ilyen helyszíneken játszódó történeteket, mert olyan ez számomra, mint egy időutazás, mintha megállt volna az idő azon a helyen, az emberek otthagyták a kéznyomaikat, talán az aurájukat is bizonyos mértékig, nem tudom, de különös aura lengi be ezeket az elhagyatott, üresen - mintegy mementóként - kongó épületeket és környezetüket... ha elmenni csak ritkán van is alkalmam, de pl. videókon, fotókon is nagy kedvvel nézegetem ezeket - miközben fel nem foghatom, hogy miért hagyták lepusztulni az értékes épületeket, jó, talán a gyárakat értem, de lakóházakat, komplett lakótelepeket..? miért? nincs elég hajléktalan, rászoruló ember, akiket be lehetett volna telepíteni ingyen és bérmentve ezekbe, mielőtt még szétrabolták volna a színesfém- és egyéb gyűjtögetők?