Egy valóban önellátó életformára berendezkedő felnőtt emberek kis csoportjának mihez kell feltétlenül érteni?

A túléléshez. Méghozzá kőkorszaki eszközökkel, de mai ismeretekkel. Ezt lényegében elképzelhetetlennek tartom.

Minden eszköznek van élettartama. A telefonodnak, akkunak, ásónak, biciklinek, autónak, fejszének stb. Amikor egyik tönkremegy, nincs tovább, mert nem áll rendelkezésre az az infrastruktúra, amivel pótolható.

Nagyon nagy optimizmussal feltételezhetjük, hogy úgy 10 év múlva a fontos elemek apránként tönkrementek, de addig megtanul a közösség anélkül élni. Érdekes lesz, mikor a közösség egy folyó (tó) partjára költözik, a vizet nem tudja tisztítani (mert ha a többi hétmilliárd is itt van, szennyezi azokat rendesen), sorra jön a rosszullét, hasmenés, gyomorbántalmak, egy jó kis mérgezésnél a halál.

Észre kellene venni, hogy a mindenki rá van szorulva a többiek által létrehozott infrastruktúrára anélkül, hogy ezt a hétköznapokban észrevenné.

Hiába nem tetszik némelyeknek,de régen egy paraszti közösség egy falú közösség az nagyjából önellátó volt.Ezért alaptudásnak először minimum azt kellene visszatanulni amit a parasztemberek valaha tudtak.

Viszont egy ilyen közösségnek szerintem hiba volna minden kapcsolatot megszakítani a külvilággal.Mert mondjuk olyan alapvető dolgot mint például a só be kellene szerezni valahonnan.

Aztán ha visszatanulja a népi gyógyászatot az jó.Sok mindent meg lehet oldani vele.De a sebészet jelenleg nem része.Ezért súlyos esetekben szükség lehet külső orvosi segítségre.

A fémeket is meg kell találniuk, ha később vásárolhatnak fémeszközöket. Itt geológiai ismeretek kellenek, bányászok és olvasztár is. De egy tanyán ez nem megoldható, hogy legyenek különféle bányák, tehát itt a fémek keresztbe is tesznek. Csere kereskedelemmel még beszerezhető egy kevés fém és a régiek is beolvaszthatóak. A kereskedelem talán még nem tilos. :) Ha a fémet nélkülözni kell, akkor tényleg a fa és kő marad, de a megfelelő kőzet sincs minden tanyán, mint például kova, vagy obszidián. A keményfa még szintén alkalmas sok eszköznek, ásónak, ekének, edényeknek és sok használati tárgynak is. Az őskorban is voltak fából használati tárgyak, nem is kevés, például fa tál és fa kés is volt mellékesen, ami egy gyümölcs kimagozásához teljesen elegendő.

Amúgy kérdező itt a szakma listád. Ez a középkorból van, de a fém területe kereskedelem nélkül kiesik. Döntsd el magad.

Ács, asztalos, bádogos, bányász, bodnár, bognár, bojtár, borbély, bőrdíszműves, cipész, csikós, csipkeverő, csizmadia, csordás, csürhés, drótos, drótostót, esztergályos, faszénégető, fazekas, fogadós, földműves, fuvaros, fűszeres, gerencsér, gombkötő, gulyás, gyékényszövő, gyertyamártó, halász, hangszerkészítő, juhász, kádár, pintér, kalapos, süveges, kalmár, kályhás, kanász, kárpitos, kefekötő, kékfestő, kelmefestő, kerékgyártó, kerékjártó, kesztyűs, kocsmáros, kolompáros, kondás, kosárfonó, kovács, kőfaragó, kőműves, könyvkötő, köszörűs, késes, kötélverő, lakatos, lócsiszár, lovász, mészáros, mészégető, mézeskalácsos, molnár, nemezkészítő, olajütő, olvasztár, órás, ötvös, pákász, papírmerítő, pásztor, pék, puskaműves, révész, rézműves, sörfőző, szabó, szakács, számadó, bács, bacsó, szappanos, szíjjártó, szitás, szűcs, szűrszabó, takács, teknővájó, telepes, tímár, tőzsér, üveges, vályogvető, varga, vincellér, zenész.

---

[link]