Ezért tartanátok haragot?

Volt egy munkatársam akivel régebben nagyon jóba voltam, sokat beszéltünk, hülyéskedtünk.

Egyszer volt hogy nagyon olyan stílusban szólt hozzám, hogy nagyon nem tetszett, pár napig meg is voltam sértődve, de aztán elfelejtődött. (éppen válása volt, úgy voltam vele, hogy "megértem")

Utána rá fél évre valamin hülyéskedtünk, szerintem nem volt durva amit mondtam, de hirtelen felkapta a vizet, és szó szerint válogatott szitkozódások közepette egy alpári paraszt stílusában mindenki előtt elküldött a francba.

Ez tovább tartó harag volt, de végül a munkatársak közbenjárása kibékültünk (mindenki mondta hogy jaj olyan jóba voltatok, ne legyetek már rosszba, mondták neki is, nekem is és aztán ez is elfelejtődött)

Majd legutóbb véletlen megettem a tejberizsét a hűtőből, úgy hogy amúgy jóba voltunk már huzamosabb ideje, minden a régi volt.

Ugyan olyat vettünk, csak én reggel megettem az enyémet, mégis egész nap az járt a fejemben, hogy jaj de jó van még tejberizsem ebédre, pedig hát ugye nem volt, de láttam az övét, és teljesen az volt bennem, hogy az az enyém.

Teljes lelkibékével megettem, majd én aznap előbb hazamentem a túlórák miatt.

Erre felhív, hogy nem ettem e meg egy tejberizst ami nem az enyém volt? (a kollégák mondták, hogy ők látták, hogy olyat eszek, engem kérdezzen meg, mert már balhézott, hogy ki ette meg)

Ekkor ez a hirtelen mellbevágó érzés, és mondtam, hogy úristen, de bocs, megettem, de teljesen megdöbbentem magamon is, mert azonnal eszembe jutott, hogy az marhára nem az enyém volt.

Sűrű bocsánatkéréseimre az volt a reakciója, hogy te rohadt kis b--i k----g hogy nem tudsz figyelni mit zabálsz meg, büdös f-----ó kis féreg stb...

Mondtam hogy oké, erre nem vagyok kíváncsi, és kinyomtam.

Erre még facebookon is írt hasonló stílusban, hogy az anyámra nyomjam rá a telefont stb...

Ennek bő 1 hónapja, azóta nem hogy nem beszélünk, nem is köszönünk.

Egyébként másnap vettem neki egy tejberizst, és annyit szóltam, hogy ott van a hűtőben.

Tehát már harmadszor küldött el minősíthetetlen stílusban, mindannyiszor bagatell apróságot miatt, és teszem hozzá, volt már hogy a hülyéskedésünk közepette ő is megsértett, csak én ezt kulturáltan jeleztem felé, hogy ez nem esett jól.

(de egyáltalán nem haragudtam meg)

Ő alapvetően könnyen felkapja a vizet, másokkal is volt már konfliktusa, csak másoktól 1-2 nap után bocsánatot kért. (tőlem egyszer se)

Illetve azt vettem észre, hogyha olyan emberrel van nézeteltérése akitől tart, annak kulturáltan szól ő is, úgyhogy ez a hirtelenharagúsága is olyan, hogy megnézzük kibe kell beleállni, és csak akkor bátorkodik elengedni magát.

Ha bocsánatot kérne hajlandó lennék köszönni neki, mert mégiscsak munkatársak vagyunk, de azt megfogadtam, hogy soha többé nem lesz jópofizás.

Nem tudom ez mennyire gyerekes, de engem most annyira irritál ő, és a jelleme, hogy az egyik kollégám mondta, hogy menjünk igyunk egy kávét, mondtam, hogy jó.

Elindultunk, szembe jött ez a kolléga akivel nem vagyok jóba, őt is megkérdezte, hogy jön e inni egy kávét?

Mondta, hogy persze, én meg mondta, hogy akkor én inkább visszamegyek dolgozni.

megkérdezte, hogy "miattam?" mondtam, hogy igen, és otthagytam őket.

Minden létező kontaktot kerülök vele, de szerencsére nem is kell nagyon egy légtérben lennünk.