Vajon miért dicsekednek körülöttem az emberek?

Talán nem a megfelelő emberekkel haverkodsz. Nézd, én itt vagyok 22 évesen, nem hogy kocsim nincs, de vezetni sem tudok, mert se a szüleimnek, se nekem nem volt rá pénzem sose, hogy ki tudjam fizetni azt, amibe a jogosítvány megszerzése kerül. Saját lakásom sincs, albérletben lakom, viszont gyerekem van (1 éves), és előtte keményen dolgoztam, majd keményen tanulni is kezdtem terhesen, amit folytatni is fogok majd remélem jövőre már egyetemen.

Az én haverjaim és barátaim közül senki nem dicsekszik. Pedig nagyon nem vagyunk egyformák. A társaságból én vagyok a második, akinek gyereke lett. Autója senkinek nincs, csak az egyik lánynak van jogsija, és a szülei autóját használja NÉHA. Mondjuk nálunk még ő számít gazdagnak, mert ő az egyetlen, aki nem fizet lakbért, de nem a szüleivel él, mert amikor a szülei vettek egy házat maguknak a város szélén, jó környéken, akkor a lány meg nem akart velük menni, mert neki onnan messze lenne a jogi egyetem, ezért a szülei "neki adták" a lakást. De nem tudom, nálunk soha senki nem dicsekszik semmivel, amije van, a másiknak meg nincs. Mert mindenki mást tart fontosnak. Egyik barátnőm sport-őrült, ő mindig lelkendezik, hogy már a sokadik kondi gépét veszi, mert össze tudta rá spórolni a pénzt, a másik meg akkor boldog, ha felvarrathat mégegy tetkót, a harmadik akkor, ha utazhat, én akkor, ha jól öltözködhetek és eljutok fodrászhoz, illetve én nagyon szeretnék saját lakást, ők kevésbé, jól érzik magukat ott, ahol vannak. Szóval nálunk nincs dicsekvés, lehet, hogy azért, mert én nem is irígykednék akkor ha valaki azzal hencegne, hogy milyen kocsija van, vagy ilyesmi, mert full nem érdekel. Mint ahogy nem irígykedem arra a barátnőmre, aki kondi gépeket vesz, vagy aki utazik, vagy aki tetováltat, mert nekem más a fontos. Ha sok pénzem lenne, ezekre is költenék, mert ezek is jó dolgok, de nálam nem első rangú.

mert kell nekik a visszajelzes, visszaigazolas.

tobbynire a magukban bizonytalanok dicsekednek, vagy akiknek nagyon szamit a kulsoseg..

en sosem tudtam lereagalni, sosem voltam gazdag, sot, szegenyek voltunk, en az atlagnak is nagyon orulok, es boldogga tesz, hiaba "sajnalnak le". szerintem nem az kell a boldogsaghoz.

Véletlenül nem vidéken laksz,vagy községben,vagy faluban?

Ilyen településeken bevett szokás,akárkivel is állsz szóba,csak dicsekvést fogsz hallgatni.

Mifelénk is divat,hogy túl akarnak tenni a másikon.

A nagynénémék úgy építették a házukat,hogy rátettek még két sort a tetejére,hogy az legyen a faluban a legmagasabb ház.Nagy hülyeség,semmi értelme nem volt,csak az,hogy dicsekedhessenek vele.

Az oviban az anyukák túlöltöztetik a gyerekeket,öltönybe kosztümbe,aztán azt is elmondják,hogy ez az öltözet milyen DRÁGA volt.

Ész nélkül cserélgetik az autókat,telefonokat,számítógépet,hogy ők is elmondhassák,hogy milyen DRÁGA volt.

5 éves gyerekek mobiltelóval járnak/újjal/nehogy már csak a mi gyerekünknek ne legyen!

Az oviba tombolaajándékot kell vinni,ezzel segítjük az ovit.Van egy törtető csoport,aki más szülőnek nem is szól erről,nehogy véletlen valaki drágább,vagy nagyobb ajándékot vigyen mint ők!Aztán meg pesze mindenkinek dicsekednek,hogy ők vitték a laptopot,pedig milyen DRÁGA volt.

Még számtalan példát letudnék neked írni,de csak felhúznám magam.

Hogy mi értelme van ennek a dicsekvésnek én sem tudom.

De én mindíg azt mondom,hogy a legrosszabb emberi tulajdonság,ha a butaság törtetéssel párosul.

Na ezek az emberek pont ilyenek.

A társadalmi státusz nem egyformán fontos az egyes embereknek. Tudomásul kell azonban venni, hogy Magyarországon a lakosság jelentős része, talán többsége számára a státusz a legfontosabb érték, ezt minden más fölé helyezik. A magyar lakosság az egyik leganyagiasabb a világon a nemzetközi értékrendfelmérések szerint.

Az az ember, aki számára a társadalmi státusz a legfontosabb, az úgy érzi, hogy a boldogság nem más, mint a gazdagság és hatalom fitogtatása és mások "vesztes" voltának hangoztatása. Ha a státuszorientáltság butasággal is párosul, akkor úgy gondolják, hogy akiknek eltérő az értékrendjük, azok igazából "frusztrált vesztesek", akik savanyú a szőlő alapon kompenzálják vesztes voltukat azáltal, hogy azt hazudják, nekik nem a státusz a legfontosabb az életben. Ez azért van így, mert a buta ember úgy szokta gondolni, hogy mindenki olyan, mint ő, és ha mégsem, akkor az betegség vagy bűn.

Ha ez a gondolkodásmód elterjedt, az rossz azért, mert az ilyen emberek végtelenül unalmasak, jó viszont azért, mert az ilyen emberek sokat hajlandók gürcölni, és akkor dübörög a gazdaság, valamint sokat fogyasztanak, és az is pörgeti a gazdaságot. Egy iparosodásra, fejlődésre törekvő országnak ezek az emberek hasznosak.

Szerintem türelmesnek kell lenni. Mindenki szabadon megválaszthatja az értékrendjét és a céljait. Gyűjts olyan baráti kört, amely számára nemcsak a pénz vagy a rang létezik. Vannak ilyenek, szerintem minden harmadik-negyedik ember minimum.