Észrevettem, hogy sok mindent, amit tinédzser éveimben csúcsszupernek tartottam, most a rosszabbik lehetőségnek látok. Írok példákat lenn. Nektek is változott sokmindenről teljesen ellentétére a véleményetek, hogy mi a jó? 25/N
- Tinédzserként csúcsnak tűnt stewardessnek lenni, most meg úgy gondolom, szegények ingáznak távoli célpontok közt, felszolgálnak, takarítanak... Jobb utasnak lenni. :D
- Csúcsnak tűnt orvosnak lenni, ügyvédnek, meg menő, köztiszteletben álló munkát végezni. Most meg akkor se kérnék ilyen végzettséget, ha varászsütésre az enyém lehetne... Mert nem sokáig akarnék se orvosként, se ügyvédként dolgozni.
- Csúcsnak tűnt professzionális modellnek lenni, nemzetközi szinten persze. Most meg nem akarnék modellkedni: nem akarnám úgy beosztani a kosztot, rosszkedvűen mosolyogni, cibálják a hajam, dolgos napon 5× kisminkeljenek...
- Az influenszerek nem voltak a gyerekkorom része, az később jött be. De tinikorom vége fele, 20- as éveim legislegelején már voltak influenszerek, és eleinte úgy gondoltam, fú, az ingyen jó cuccok, amiket kapnak... Ma meg azt érzem, nem lennék egy influenszer helyében sem. Ha meg valami cucc tetszik, sokkal szívesebben veszem meg a saját pénzemből, kiélvezve, hogy tellik rá, mintsem úgy adják ingyen "nesze, reklámozd". :D
- Csúcsnak tűnt sokszáz fős esküvőt tartani... Ma úgy gondolom, kb. 30 főnél (család és rokonok, legközelebbi barátok) nem hívnék többet. Nem hívnám meg minden ismerősömet és a teljes pereputtyot...
- A hosszú haj megszállottja voltam, mert az a nőies, az néz ki jól... Igen, ma is úgy gondolom, az néz ki jobban egy nőn, ha hosszú, de annyira leszarom! :D A nyakig érőt szeretem. Minden nap feldobja a kedvem az a szabadság, amit a röbidebb haj nyújt. A hosszú inkább stresszforrás volt: túl vékony szálú, túl kócos, túl szöszös, túlságosan el van vékonyodva a vége, nem akarok vágatni belőle de muszáj, túl lassan nő, megint fésülködni kell, stb...
Hú, és ez csak pár, de rengeteg van. :D
Nem negatív kritika, de feltűnően olyan példákat hoztál, amik első bliccre nagy előnyökkel kecsegtetnek, de mostanra rájöttél, hogy ezek sok felelősséggel, vagy akár kockázattal is járnak. Ergo kockázatkerülőbb kell.
Én is 25 vagyok, és úgy érzem, hogy a korábbinál többet kell vállalnom az életben, mert a kitaposott ösvény nem feltétlen kínál túlzott sikert.
Neked is azt javaslom, hogy gondold ezt át magadban. Úgyis csak te tudod, hogy mi a pontos szituációd. És ha úgy látod, hogy szükséges változtatnod, akkor kezdj el gondolkozni olyan projekteken, amik közelebb visznek ahhoz, hogy sikeres, sok lábon álló ember legyél.
"Jobb utasnak lenni."
Ez nem alternatíva, mert lényegében azt jelenti, hogy munka helyett jobb nem dolgozni.
A többi is nagyjából a felelősség és a munka hárításáról szól.
A te dolgod amúgy... viszont kereshetnél valami olyat is, amit szívesen csinálsz, hogy jó munkád és életed is legyen.
Akkor most mi a menő meg csucsszuper?
Nem arrol van szo hogy savanyu a szolo, mert egyik sem sikerult?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!