Közösségi szolgálat könyvtárban?

Én voltam, még covid előtt ott csináltam több, mint a felét.

- A dolgozók szerintem nagyon kedvesek voltak, én elég nehezen nyílok meg embereknek, meg félénk és visszahúzódó voltam akkor még, de nem erőltettek semmit, türelmesek voltak, ha valamit nem értettem, újra megmutatták, szeretve éreztem magam ott, akármilyen furán hangozhat is ez.

- főként a könyveket raktam vissza a polcra, meg egyenesítettem ki a sorokat, pakoltam el a kisgyerekek után, rendeztem ABC vagy nagyság szerint sorrendbe a könyveket a kicsik részlegén. De gyermekprogramokon is kisegítettem, meg a dekoráció készítésében is részt vettem.

- Én a hozzánk legközelebbi könyvtárban, Budapesten az egyik fszek-ben.

- Én naponta 2-4 órát voltam, kettőt hétköznaponta suli után, négyet hétvégente reggelente. Nekem tetszett, nyugi volt, monoton tevékenység, amiben amúgy is jó voltam. Üresjáratoknál meg lehetett olvasni.

- Én egy ideig egyedül voltam, majd úgy a felénél becsatlakozott egy másik lány is, jól elvoltunk.

- Én ajánlanám, ha nem valami izgalmas, pörgős dolgot keresel, hanem egy monoton, kiszámítható tevékenységet, családias légkörben.

- Amire nagyon oda kell figyelni, az a telefonozás. Én amikor beértem, beraktam a szekrénybe, mert úgy gondoltam, így illik, de egyik barátom meg végigtelefonozta szinte az egészet (másik lánnyal együtt ment, a lány mindent megcsinált helyette is), és ezt szóvá is tették, ami kínos volt. Meg hát tényleg, basszus dolgozni vagy ott, az a minimum, hogy teljesíted amiért odamész, nem?