Mitől alakulhatott ez ki? Valahogy tudnék rajta változtatni?

Az utóbbi 2-3 évben teljesen elvesztettem az önbizalmam. És ezzel együtt a legtöbb barátom is :(

Nem tudom mitől lehet ez, de ezelőtt rengeteg barátom volt (nem felszínes barátságok), de lassan kezdtem elveszíteni az összeset. Mára már csak 1 igazi barátom maradt, de az ő összes idejét is lefoglalja a barátja. Szóval itt vagyok 18 évesen és abból áll a nyaram, hogy itthon vagyok. Igazából nem tudom, hogy először kezdett eltűnni az önbizalmam és ezzel együtt a barátaim, vagy fordítva. A lényeg, hogy mostanra annyira zárkózottá váltam, hogy a saját osztálytársaimhoz is csak akkor szólok, ha ők szólítanak meg. A barátom is emiatt veszítettem el, mert elege lett abból, hogy 1 hónap alatt, nem tudtam teljesen megnyílni neki + nem pajtiztam össze az anyjával (mondjuk szerintem ez nem is probléma...) Ez is nagyban hozzá segített a mostani állapotomhoz, teljesen padlóra küldött, és azóta se találok magamnak barátot, mondjuk nem vagyok egy szépség ... de akkor is , szükségem lenne egy megértő párra, de sajnos fiúkkal sem merek ismerkedni, ha megtetszik valaki, akkor várom, hogy ha érdeklődik, akkor örülök meg minden, ha nem akkor inkább ráhagyom, pedig régen nagyon is kezdeményező típus voltam .És emiatt, hogy nincsenek igazán emberi kapcsolataim, szórakozni se járok, tehát még esélyem sincs arra, hogy újabb emberekkel ismerkedjek meg, mondjuk volt, amikor elmentem, akkor sem tudtam szóba elegyedni senkivel, nem volt semmi amit felhozhattam volna, ha kérdeznek válaszolok, de ennyi, nem tudok arra törekedni, hogy fent maradjon a társalgás :/ Amúgy alapjába véve elég érzékeny típus vagyok, tehát ez is érzékenyen érint, hogy szinte teljesen egyedül maradtam, tanácstalan vagyok, hogy mit tehetnék, és folyton azon tűnődöm, hogy biztos én rontottam el valahol, de vajon hol? És nem tudom hogyan változtathatnék a hozzáállásomon, hogy ismét legyen társasági életem, és ehhez elég önbizalmam. vélemény? 18/L

(Boccs, lehet, hogy néha össze vissza írtam,