Nagyon félek az élettől, mit csináljak? 19/F
A gimi alatt nem voltak barátaim. Csak akkor álltak velem szóba, amikor a házi kellett valakinek. Nem jártam el bulizni, nem is éltem társasági életet, mert soha senki sem hívott sehová. Amikor a lányokhoz akartam közeledni, mindig kiröhögtek, szóval még nem volt semmilyen kapcsolatom sem(nem vagyok csúnya, min. átlagos). Nem tartom magam lúzernek, sőt én voltam az egyik legjobb tanuló az osztályban, ennek ellenére nem barátkozott velem senki sem.
Csak azt látom, hogy előttem szalad el az élet, mindenki jól érzi magát én meg itt vagyok totál bedepizve. Már a közösségi oldalakat sem látogatom, mert ott is mindenki azt reklámozza, hogy milyen jól érzi magát.
Most megyek elvileg egyetemre, de félek a gólyatábortól meg az egész közösségi életről (már ha lesz egyáltalán), mert mindenki túl van már az első mindenen, nekem meg semmi tapasztalatom nincs: bulik, szerelem, barátok, stb.
Az elmúlt 4-5 évben semmi sem jött össze és ez rányomta a gimis éveimre a bélyeget.
Gondolkodtam már az öngyilkosságon is, de aztán mindig mondom magamnak, hogy b*zd meg, örül neki, hogy élsz és hogy egészséges vagy. Az a baj, hogy már nem érdekel semmi sem, egész nap nem csinálok semmit, unom az életet. Senkit sem érdeklek, és ez nagyon rossz érzés.
Szerintetek mit csináljak?
Már tanácsolták, hogy járjak el bulizni, meg éljek közösségi életet, de nem ismerek senkit, akivel el tudnék menni, suliba is mindig levegőnek néztek (hát akkor még buliban mi lenne). Meg amúgy sem akarok többet csalódni.
válasza:Szerintem egy ilyen ember sokkal nagyobb valószínűséggel lesz sikeres az életben mint a gimnáziumban rosszul tanuló menő gyerekek. Az egyetem egy új kezdet, új társaság, új lehetőségek. Sokkal válogatottabb, hasonló érdeklődésű emberek, akik között majd könnyebben megtalálod a helyed. Mindenképp menj el gólyatáborba, mert év közben sokkal nehezebb lesz ismerkedni!
Ha még egy fél év múlva is úgy érzed, hogy nehezen teremtesz kapcsolatokat, akkor menj el egy pszichológushoz mert lehet, hogy önértékelési gondjaid vannak, esetleg szociális fóbiád. De ez persze csak a végső eset. Szerintem a gólyatábor majd megteszi a hatását. :)
válasza:Az egyetem egy nagyon jó lehetőség az újrakezdésre, a fontos, hogy ne vackolódj be a maga "szar és magányos" kis világába, hanem akarj változtatni, mert a legtöbb ezen múlik.
Nyiss az emberek felé, kihasználva azt, amit tudsz. mivel az egyetemen a veled hasonló érdeklődésű emberekkel hoz össze a sors, a barátkozás is könnyebb lesz, de ne várd, hogy a sült galamb a szádba repüljön.
Ha senki nem hív sehova, akkor légy te az első! Menj oda azokhoz, akikkel a legjobban kijössz, és hívd el őket sörözni vagy akárhova a hétvégére. igazából még inni sem kell, ha mégsem akarsz kimaradni belőle- igyál mértékkel. Én is járok ide-oda a barátaimmal és bár sokszor rám akarják tukmálni az italt, mindig poénosra véve kitérek előle.
A közösségi életet pedig mindig elkezdi valaki. mi lenne, ha jelentkeznél valahol önkéntesnek? Vagy beiratkoznál egy nyelvtanfolyamra? Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez:)
A legfontosabb, hogy te is tégy valamit a helyzetért, ne csak kifogásokat keress arra,miért nem próbálkozol.
válasza:Egy jó tanács: anonim oldalra soha nem töltünk fel magunkról képet, főleg nem mellékelve, hogy hol lakunk, mert abból nem sok jó sülhet ki:)
Képzeld el, hogy egy leendő egyetemi osztálytársad is itt van, felismer, aztán rákezd majd arra, hogy GYK-n panaszkodsz a nehéz sorsodról... na attól lesz nehéz megszabadulni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!