Félek az érettségi utáni időktől, attól, hogy mi lesz velem, nálatok hogy volt?

Most benne vagyok ebben az időszakban.

Az én osztályom olyan volt, ahova nem szívesen mentem be így örültem, hogy vége lett a középsulinak. Most se mennék vissza. Úgyhogy valahogy próbálok előre tekinteni.

Most egy okj-s képzésen vagyok. Aztán az lesz, hogy elköltözök és próbálok valamilyen állást találni persze olyat kéne, ahol nem hajtom ki a belemet éhbérért. De kezdem úgy érezni, hogy maximum itt M.o-n csak álmodozni lehet. De azért nem adom fel.

Még egyenlőre én sem tudom mi lesz. Lesz ami lesz, inkább most még maradok a jelenben.Eddig mindig felsültem mikor a jövőmre koncentráltam.:D

Most még ne aggódj az érettségi utáni idők miatt. Koncentrálj arra, hogy jól sikerüljön az érettségid. Tervezgetni persze lehet, de aggódni nem! Majd kialakul minden idővel, attól, hogy ha most tartasz tőle, nem lesz sem kiszámíthatóbb, sem jobb az az időszak.

Nekem középiskola után következett a főiskola (4 év), majd a mesterképzés (2 év), jelenleg még egy másik képzés, és jövőre is vannak terveim. Mellette persze a munka irányába is tettem lépéseket. Hidd el, alakul minden, ahogy telik az idő. Jönnek új lehetőségek folyamatosan.

És egy kérdés, amit gondolj át: Biztos, hogy irracionálisak azok a célok?

Az én középiskolai osztályom se volt jó. Nem volt haverom az osztályból. Érettségi után szakmunkásba mentem, ebben a tanévben végzek.

Az itteni osztálytársak jófejek, van is pár haverom. Haverságnál szerintem tovább nem is jutunk mert mindegyikőnk más faluban lakik és ott megvannak a gyerekkori haverok/barátok és azokra fordít több időt.

A volt osztálytársaimmal nem tartom a kapcsolatot egyáltalán. Van akit bankett óta nem láttam.

Remélem nyáron már dolgozni fogok és meg tudom valósítani pár álmomat.

Nem tudom,mit értesz irracionális célok alatt.

Pl. olyanról álmodozni,olyan hosszútávú célokról ábrándozni,hogy mondjuk 10 vagy 15 év múlva ilyenkor te leszel Magyarország miniszterelnöke,az új Orbán Viktor,lehet,sőt szabad(nem tiltja,nem tilthatja meg neked senki),DE FELESLEGES.

Teljesen jól érzed,az érettségivel valami megszünik. Örökre és végérvényesen megsemmisül az az óvó,védő burok,ami eddig óhatatlanul is körülvette az embert.Pl.nincs szülői értekezlet ahol a sárga földig leszúrják anyucit,apucit,ha a gyerek bukásra áll 5 tárgyból,és minden vizsgához két UV(utóvizsga) van és slussz-passz.Nem megy az SMS az érdemjegyekről,mint a gimiben.

Itt már magadért tanulsz,magadnak tanulsz.Azért tanulsz,hogy labdába rúghass az egyre gyilkosabbá váló harcban,amit az ember a megélhetésért vív.

Az elköltözéstől pedig ne félj.A gimi végével ígyis-úgyis,ha itthon maradnál is,új barátaid lennének,mivel a gimis osztálytársaid valószínüleg annyifele repülnek az ország-világban,ahányan csak vannak(voltak).A trend az,ha egy osztály 29 fős,abból kb.20 fele megy a csapat.(Nálunk ez rettenetesen beigazolódott)

Az egyetemen majd lesznek új barátaid,akik a bulikon meg itt ott az egyetemen csapódnak melléd.A bulikkal azért vigyázz,ismerd a határaidat és ne igyál többet,mit a tűréshatárod...(amit a szervezeted még jómodorral elbír)

A gimis osztálytársakkal pedig,ha kapcsolatot akarsz tartani,arra manapság ezer mód van,pl.mobiltelefon,skype,msn,facebook,hogy csak párat mondjak.Ezek mind nem igénylik egymás fizikai közellétét.

A fizikai találkozókra meg maradnak az 5-10 éves találkozók,meg amit ti magatok -akár spontán,a kötött találkozóktól függetlenül is - leszerveztek magatoknak.De ezek már soha,semmi esetre se lesznek mindennaposak.Jó esetben szerintem évente 1x lehet ilyent szervezni,ha az egész csoportban óriási ez iránt az igény.Évente egyszer ugyanis aki akar,az kell,hogy tudjon 1 időpontot találni...persze ezt elég nehéz összeegyeztetni,de kis(na jó,nem kis,nagy...) meló árán ez is összehozható...

Én elkezdtem dolgozni, és elköltöztem a párommal. Kollégák és kolléganők, új szomszédok, új barátok, új célok, új élet.

Egy percre sem hiányzott soha a suli, az az 1-2 ember akivel jóban voltam, még benne vannak az életembe, de a többiekre se időm, se szükségem nincs.

"Igen, legfőképp úgy, hogy hiába vagyok intézményen kívül intelligens beszélgetőtárs, érdekes karakter, a jegyeim erősen középszerűek... "

Nem a jegyeid számítanak. Most volt a 20 éves érettségi találkozónk, akinek volt esze az tudott érvényesülni (család, szakmai sikerek) és semmit nem számít ma, hogy annó kitűnő tanuló vagy közepes volt.

"Akikkel összeismerkedtem, mindenki azt gondolja rólam, hogy okos vagyok és ez tényleg bebizonyosodik a tanácsaimból, vagy ötleteimből, ennek ellenére suliban sz@r vagyok."

Nem számít!!! Az a lényeg, hogy jó benyomást tudsz magadról kelteni. Ha odamész egy állásinterjúra, akkor téged fognak felvenni, nem a színötöst, ha az bamba és nem tudja magát eladni. Téged fognak kreatívnak, csapatjátékosnak tartani, és ilyennel akarnak majd együtt dolgozni.