A németországi zsidóság disszidálhatott volna az 1930-as években, ha valahogy megsejtették volna, hogy mi vár rájuk?

Kicsit gondol végig, amit írtál.

Sok millió ember hová mehetett volna? Nem igazán volt lehetöség, ahol befogadták volna öket. Emellett a legtöbbnek a vagyona nem mobil volt, a lakást/házat/üzletet nem lehet becsomagolni és magaddal vinni, eladni megint nem sok esély lett volna az akkor gazdasági helyzetben. Túristaként maximum egy böröndöt vihettek volna magukkal, azzal meg nem jutnak máshol semmire! Meg akkoriban az emberek az anyanyelvükön tudtak beszélni, más országban eleve nem tudtak volna eligazodni, megélni meg végképp nem.

1. Nemcsak "volna", hanem meg is tették. Például Einstein. Azonban senki nem hitt abban, hogy az fog történni, ami történt. Például a gázkamrákról a német lakosság nagy részének a leghalványabb fogalma sem volt a háború végéig.

2. Szíria nem nagy ország. Négymillió ember hagyta el. Afganisztán, Irak, Észak Afrika és számos hely van a világon, ahonnan sokkal több millió ember menekült el.

Nem írtam, hogy mások is tehettek a helyzetröl. Egyszerüen annyi, hogy sehol nem akartak volna tömegesen befogadni olyan embereket, akiket nem tartanak pozitívnak (lásd aktuálisan a migránsokat), de akkoriban még problemásabb volt a helyzet, miböl tudtak volna megélni?

Ami meg Einsteint illeti, neki sokkal könnyebb helyzete volt, ugyanis a "vagyona" - ami értékesség tette - a fejében lévö tudás volt, emellett neve is volt. Így tárt karokkal fogadák, egy sokadik szatócsot nem, meg a boltját sem tudta volna magával vinni, anélkül meg éhenhalt volna.

Ami Németországot illeti, ott ez nagyrészt meg is történt, már akinek volt hova mennie. Ott még "csak" néhány százezer zsidóról volt szó egyébként. A náci rendszernek a háború előtti hozzáállása a zsidókhoz kimondottan az is volt, hogy kitaszítsák, kisemmizzék, elüldözzék őket. Nyugaton viszont akkor is szigorú bevándorlási kvóták voltak, sokan pedig olyan kelet-európai közösségeknél kötöttek ki, pl. Lengyelországban, ahol a háború alatt aztán újra német fennhatóság alá kerültek.

Amikor a németek a háborús terjeszkedés során több millió zsidóval találták szemben magukat, először kényszerkitelepítést terveztek, és amikor ez kivitelezhetetlennek bizonyult, akkor döntöttek a megsemmisítésről.

A csatlós államok közül egyébként csak Magyarországra volt jellemző akkoriban a zsidók intézményesített vegzálása (amellett, hogy valamennyi antiszemitizmus persze létezett mindenhol, és nem csak a "tengelyhatalmaknál"), de a magyar zsidóság többsége nem gondolt arra, hogy meddig fajulhat a helyzet, és a maradás mellett döntött. A nácik által később megszállt területeken (Franciaország, Lengyelország stb.) pedig nyilván nem a holokausztra számítottak a háború előtt.