Egy filmrendező mennyire tud megélni a mai világban?

Ha filmes tagozatos vagy, valószínűleg van ott pár ember, aki ért a témához, talán kérdezd őket, ne azokat, akik max csak nézték a filmet, rendezőt távolról láttak csak, vagy ismernek egy Józsit, aki a szomszédjuk volt miután az űrhajósi pályát föladta, próbálkozott még filmezéssel is a TESCO akciós kamerájával.

ha vannak jó ötleteid, tehetséged, pénzed, időd, s leginkább kapcsolataid, akkor talán

Figyelj, Kérdező. Egyértelmű és nyilvánvaló dolog, hogy a munkájukat sokszor utáló, multiknál, bankokban, ún. "tisztes" állásban dolgozók sokkal de sokkal könnyebben megélnek, mint a kreatív vagy művészeti területen próbálkozók. Ez mindig így volt, mindig így lesz, és olyan biztos, mint a halál. Petőfi éhezett, Ady szegény volt, a kávéházban ette a kockacukrot, mert az ingyen volt, Mozart 35 évesen egyedül, magányosan halt meg tuberkolózisban, amit az iszonyatos szegénység miatt kapott, Van Gogh-ot a sikeres kereskedőként dolgozó öccse tartotta el, egész életében egyetlen képet adott el (azt is a jómódú öccs vette meg az iránta érzett szánalomból), és mindenki koszos ingyenélőnek tartotta a környezetében, emiatt magába fordult, depressziós lett, és levágta a fülét, Faludy György önkormányzati bérlakásban lakott, mert még kilencvenakárhányéves korára se tudott összehozni még egy garzonlakást se, hogy József Attiláról már ne is beszéljünk. De ott van Pálfi György jelenleg elég sikeres kortárs filmrendező, ő sem valami nagy ász anyagilag, olvastam vele egy interjút, amiben annak örvendezett, hogy harmincakárhány éves korára hitelre végre meg tudott venni egy garzonlakást. Lehet, hogy van egy-két hollywoodi filmrendező, aki kivétel, és sok pénze van (pl. a pedofil Roman Polanski), de ez kb. az összes filmrendező kb. 0,001%-a - ebben valószínűleg nem leszel benne. Ha gazdag akarsz lenni, ne válassz művészi pályát semmiképp. Viszont ha érzed a belső, nagyon erős elköteleződést és nem érdekel a pénz, akkor ne hagyd semmiképp, hogy bárki is lebeszéljen róla.

13.18 folyt.: És sajnos aközött, hogy mennyire vagy jó, és mennyit keresel a munkáddal, nincs semmi összefüggés. Szóval ez nem úgy van, hogy ha jó vagy, akkor jól megélsz a munkádból - művészi pályán meg pláne nem.

13,18 vagyok: Van köztes megoldás is. Felveszel két szakot az egyetemen, az egyik ami érdekel, a másik amiből meg lehet élni. Sokan csinálják. Elvégzed mindkettőt, elkezdesz dolgozni abban, amiből meg lehet élni. Szabadidődben elkezdesz forgatókönyveket írni, pályázatokat csinálni, kapcsolatokat építeni a filmes szakmában, stb. Ha nagyon tehetséges vagy, szerencséd is van és összejön, átállsz a filmrendezésre, és abból élsz meg. Ha meg nem, még mindig ott a másik szakmád, és hobbiszinten csinálhatsz rövidfilmeket, stb. hátha egy filmszemlén felfedez valaki. Én is ezt csináltam. Én író akartam mindig is lenni, tehetségesnek mondtak. Szüleim miatt közgazdasági egyetemre kellett mennem (amúgy én se származom gazdag helyről). Most köztes megoldásban dolgozom, újságíró vagyok (ahova nagyon jól jött a közg. diploma, hiszen kevesen tudnak gazdasági témáról normálisan írni), viszont mellette készül a könyvem. Ha összejön, főállású író leszek, ha meg nem, akkor sem halok éhen. Neked is valami ilyesmit kellene kitalálnod. De az álmodat ne add fel semmiképp, mert lósz.art se fog érni az életed, hiába lesz pénzed. Köztes megoldás mindig van, bár van mikor az nehezebb, de megéri. Filmművészeti egyetemen amúgy úgy tudom, van olyan, hogy adásrendező szak (a filmes srác mesélte, akiről írtam). És a filmrendezőnek készülők inkább oda jelentkeznek, mert azzal nagyobb az esélyük, hogy munkát találjanak. Érted, már van egy csomó tévé, rádióadó, egyre több lesz, szóval adásrendezőként nagyobb az esély, mert bármilyen tévés állást betölthetsz + filmrendező is lehetsz.

13,18: amúgy arra ne adj, hogy ki mit mond. Sokan be akarják állítani, hogy csak jót akarnak neked, és ezért akarnak lebeszélni, valójában pedig csak irigykednek rád, mert te mersz tenni, küzdeni és kockáztatni is azért, hogy megvalósítsd az álmod, ők meg megalkuvó konformisták, akik bégetve beálltak a nyájba, és egész életükben olyan munkát csináltak, amit gyűlöltek. Figyelj, Kérdező, fogadj meg egy tanácsot: ha valaki azzal kezd egy mondatot, hogy "én csak jót akarok neked" (vagy ehhez tartalmilag hasonlóan), soha ne hallgass rá (ezt már megtanítottam pár tizenévesnek, hogy ne kövessék el azokat a hibákat, amit én a jóhiszeműségem miatt elkövettem). Nekem ezt 29 év tapasztalata tanította meg. Mert az igazából nem akar jót, hanem valami hátsó szándéktól vezérelve (anyagiasság, irigység, stb.) osztja az észt. Még akkor is, ha az illető a saját anyád, vagy apád.