Mi az amit a horvátokról tudni lehet?

A legfontosabb:

Utálják a magyarokat, de kegyetlenül!

Ha esetleg Horvátországba kerülsz, ezt tartsd észben mindig!

Kedves kérdező, az egyes válaszoló vagyok.

Munkából kifolyólag, nyolc évig éltem a közelmúltban Horváthországban.

Felsőfokú szinten beszélek angolul és németül, illetve a nyolcadik év végére már egészen elfogadhatóan horvátul.

Leírnám néhány szóban a saját tapasztalataimat.

Amikor kiköltöztem, az első napokban nagyon furcsa volt nekem az az általános ellenséges légkör, ami ott a magyarokat körülvette.

Először azt gondoltam, talán én vagyok csak túl érzékeny, de ahogy beszélgettem az ott dolgozó kollégákkal, kiderült hogy ezt mindenki érzi rajtam kívül is.

És itt ne gondolj valami komoly rossz élményekre, egyszerű, apró jelekből, gesztusokból lehet ezt érezni.

Elég sokat kellett az országon belül utaznom, és csak a kíváncsiság miatt, végeztem néhány egyszerű kísérletet.

Például, ha valahová új helyre mentem, csak angolul, vagy németül beszéltem. Hát ahogy mondani szokás, szinte a seg.gemet nyalták ki.

De ha valahol magyarul szólaltam meg, a legkevesebb az volt hogy levegőnek néztek, és hirtelen minden segítőkészség, együttműködési hajlam eltűnt belőlük.

Az egyik kolléga ezt azzal magyarázta, hogy 1918-ig ők az Osztrák-Magyar Monarchia része voltak ugyan, de mint elnyomott, magyar közigazgatás alatt álló kisebbség, és talán onnan eredeztethető ez az ellenszenv.

Bár ezt a magatartást a fiatalabb korosztálynál is megfigyeltem.

De bárki, aki ebben kételkedik, menjen például üdülni hozzájuk a tengerpartra.

Az oda érkező turisták 34%-a (a tavalyi adatok alapján) magyar, mégse fog találni csak elvétve magyar feliratot, magyar nyelvű tájékoztatót, vagy magyarul beszélni tudó vendéglátási alkalmazottat.

Ez azért már érdekes, nem? A Pénzünket nagy duzzogva elfogadják, de hogy a legminimálisabb kedvességet adják érte cserébe, na azt már nem.

De a fentiektől függetlenül, én az egyik leghitványabb népségnek tartom őket.

Hogy miért?

Az egyik ok, a mérhetetlen kicsinyességük, amit talán meg lehet magyarázni a hosszú hosszú évekig tartó szocialista múlttal, ami ezt beléjük rögzítette.

De a borzalmas igénytelenségüket, primitívségüket már nem lehet ezzel menteni.

Az adriai tenger egy olyan gyöngyszem, egy akkor természeti érték, amire úgy kellene vigyázniuk, mint a szemük fényére.

Ehelyett mit lehet tapasztalni?

Borzalmas szemetelést mindenhol, totális természet rombolást, és tényleg, gyakorlatilag lusták öt métert menni egy vécéig, össze vissza ürítenek magukon, ahol eszükbe jut.

Előfordult, hogy lejutottunk nyáron egy egy hétvégén a tengerpartra, hát vagy kerestünk elhagyatott részeket, vagy nekiálltunk németekkel, olaszokkal fürdés előtt szemetet szedni, a szájtátó horvátok között...