Magyarok jégkockáról miért gondolják hogy a lehúzás miatt van?

Én szeretem. A rohadt whisky esetén is mindig könyörögnem kell, hogy tegyenek bele. Legközelebb kiöntöm és elmegyek...

Mint tudjuk, nálunk minden baj, de jogunk az van... Mindenhez.

Hát ha egy fél pohár jéggel adják a kólát, akkor annak a fele kólaáron adott jég - azaz közönséges víz. A kettő árának különbségét figyelembe véve ez azért nem teljesen elhanyagolható...

Egyébként kóla port kaptok. Nem mindegy, hogy víz vagy jég a többi?

Ez az egyik kulcsfontosságú metaforája a magyarságnak, a féleszű kicsinyes surmó kivagyiság sajátságos keveredése a mérhetetlen gyávasággal. E formában az állandó reszketéssel, hogy nem ő jár a legjobban. Nem fog menni "okosba". Nyilván nem is arról a 3 forintról szól, hanem hogy nehogy ne legyen elég rafkós, ersze kifelé, imázsként. A nagyon kemény a magyar pincér, aki ugyanezt a baromságot lovagolja, ugyanúgy rafkósnak akar tűnni, pedig senki sem kérte rá, fizetést kap, nem az ő üzlete, és nem is tesz vele jót az üzletnek ami őt foglalkoztatja. Így bohóckodnak egymással kettecskén, hármacskán, kilenc milliócska iciri piciri mosásban rég összement, savanyúpofájú panaszkodó-sírdogáló-áskálódó kalauz országában.

Persze az is előfordul, hogy valaki simán nem szereti a jeget nyalogatni az italában, főleg ha az elég hideg amúgy is. De, ugye mind sejtjük már, hogy a történet is messze nem áll meg. Ugyanis legalább ilyen gyakori az a szintén klasszikusan magyar elmebetegség is, amelyik ilyenkor, ha történetesen nem kértél jeget mert a torkod fáj vagy csak nem kell és kész, azonnal igyekszik rád sütni, hogy höhö, mivan báttya, be kell osztani?", egyáltalán nem értve azt az iróniát (sem), ami a tényben, hogy az ő gyáva kis surmósága pontosan ugyanabból az erőlködö izzadságszagú kicsinyes bohóckényszerből fakad, mint amire céloz.