A "köszönöm"-re miért az a válasz, hogy "kérem"?

A "Kérem, ne köszönje" volt az eredeti, de az idők során elkopott és rövidült a vége. Ahogy a "jó napot kívánok!"-ból is sokan már csak úgy odadobják, hogy "jó napot!". Plusz sokkal szebben hangzik mint a "nincs mit".

pont, mint a német danke-bitte

A köszönések és köszöntések szinte sose az adott nyelv egyéni fejleményei, hanem valamelyik nyakára telepedett felsőbbrendű kultúra szokásainak tükörfordításai. Tessék szétnézni a szomszédos nyelvekben, nem csak nálunk megy ez így: bitte, proszím, pázsálujszta... Úgyhogy valahol máshol keresném a megfejtést.