Miért van szükségünk szabályokra? Egy-egy közösség életében hogyan alakulnak ki a szabályok? Részletesen, kérem!?

Szabályokat nem csak a vezetők hoznak. A közösség is hoz szabályokat, amiben élsz: Pl otthon van egy szabály, hogy a taknyos zsebkendőt nem a földre dobom le, hanem a szemetesbe. Valakinek ez megy anélkül is, hogy erre szabályt kelljen hozni, de van, akinek nem. És azért van ezekre szükség, mert nem mindenki gondolkodik egyformán és meg kell védeni a közösséget.

A szomszédunk teljesen figyelmen kívül hagyja a társadalmi normákat és hajnali 3kor diszkózik és kalapál, ezzel sok embernek rosszat téve. És mivel felhívtuk a figyelmét erre, ezért ki van zárva, hogy nem szándékosan csinálja. Tehát ő szándékosan nem hagy minket aludni. Hiába van egy szabály arra, hogy "élni és élni hagyni" ez nagyon sok ember úgy gondolja, hogy őt élni kell hagyni és ő élni is akar, más meg éljen úgy ,hogy őt hagyja békén, de ő bármit megtehet. Na ez a szabály pl azt is megköveteli, hogy valakinek legyen legalább egy józan parasztnyi esze - de ez sem követelhető meg senkitől. Ezért jön a csendháborítási szabály, ami már nem a közösség szabálya , hanem az önkormányzaté és rendőrségi feljelentést lehet tenni az ügyben. Ha az embere nem hallgat sem a józan észre, sem a szép szóra, sem a kemény szóra, sem a lakóközösségre, akkor még mindig vannak szabályok, amik megvédenek és lehet hívni a rendőrt.

Persze a rendőr lóf*t nem csinál és ugyan úgy nem tudok aludni továbbra sem, szóval jön egy másik szabály: az önbíráskodás elleni törvény, én nem áshatom el ezt az embert, hiába lenne jobb nélküle a világ. Megint ez a szabály véd valakit.

#2:

Ez már bőven túlmagyarázás.

Ha mindenki elkezdene önbíráskodni káosz lenne, megint csak anarchizmusba esnénk.

Hagyjuk ezt csak rá Batmanre, ő legalább érti a dolgát.

Közös élőhely, közös munka, közös együttélés, közös célok kötnek össze közösségeket, vagy közös osztott erőforrást használók (közlekedés).

Közösségek: család, osztály, tanárok, munkatársak, lakosság, közlekedésben résztvevők, barátok, szakkör résztvevői, uszodában a szolgáltatást igénybe vevők, stb.

Ezek a közösségek hogy alakulnak ki? Van valami közös bennük, ami összetartja őket.

Szabályok nélkül nem anarchia lenne, hanem káosz. A kettő nagyon különböző. A hatalom nélküli rend is anarchia. Ez működik egy haveri társaságban: nincs vezér, egyszerűen csak van egy társaság, és ha valaki csatlakozik hozzá, vagy elfogadják, vagy nem. Egy baráti társaságnak is vannak szabályai: pl kommunikálnak egymással. Aki nem kommunikál (Néma Bob), nem lesz tagja sok társaságnak. Aki belepofázik mindenki mondanivalójába, vagy mindenkinek ellentmond, vagy csak rosszat mond a másikról (úgy viselkedik, mint egy mai magyar politikus), az ne számítson arra, hogy baráti társaság tagja lesz, neki csak érdekszóvettségei lehetnek. Alapvető emberi normák betartásával könnyű bármilyen baráti kőrhöz csapódni.

A tömegközlekedésen azért nem "szabad" enni, mert össze koszolja a járművet és ezzel kárt okoz másnak (aki beleül) és a jármű karbantartójának is.

A szabad a gazda annyit jelent, hogy megengedik valakinek, hogy kitegye az árúját a vásárba. Ez is egy szabály.

Tehát minden közösség magát védi a szabályokkal, illetve másokat lehetetlenít el. De vannak olyan szabályok, amik nokiás dobozokkal felülírhatóak :)

A szabályokra ott van szükség, ahol az alapvető emberi erkölcsök csődöt mondanak. Ezek az emberi erkölcsök mindenkiben valamilyen szinten benne van (kivéve hiperpigmentált társainkat, mert ők nekik pl az emberölés és a lopás nem bűn). Az összes nagy világ vallásnak azonosak az alapelvei. Ne ölj, ne lopj, ne vedd el másét, ne hazudj, stb röviden két mondatban: ne légy bunkó másokkal, törekedj az együttműködésre.

Kezdjük ott, ez az ősember csoportba rendeződése során alakult ki, azóta finomodott, ma már mindenki ezt tanulja születése pillanatától, ezért a ma embere számára a dolog már adott. Nincs más lehetőség.

Azonban az elve egyszerű. Az emberek sokfélék. Emiatt sokféle az ismeretük, az igényük, az is, mit látnak problémának. Az ember társas lény, egyedül (egyes extrém eseteket nem számítva) életképtelen.

Kezdjük olyan egyszerű esetekkel, hogy néha esik az eső, hideg van, és hasonlók. Páran rájönnek, hogy ehhez valami zárt tér kell, néhányan tudják, hogy kell ilyent készíteni, mások meg például kenyeret tudnak sütni, megint mások ruhát készíteni, és így tovább. Röviden ezt úgy mondjuk, az emberi élethez szerepek kellenek, és e szerepeket az emberek felosztják egymás között, ebből az is következik, hogy sok mindenben meg kell egyezniük, különben kiszámíthatatlan lesz a dolog. Ismét példa: a péknek tudnia kell, másnap mennyi kenyér fogy, a szabónak, hogy mennyi ruha kell. Ezeknek az egyezségeknek az összessége a szabályrendszer. Minél bonyolultabb az emberek egymás közötti viszonya, annál bonyolultabbak a szabályok.

A szabálynak két fő célja van. Kiszámíthatóvá tenni a cselekvést, és szankcionálni azt, ha valaki kárt okoz.

Egyébként amit kérsz, lehetetlen. Itt legalábbis. A szabályok kialakulásának pontos történetét, okait, módját, és azt, mifélékre és miért van szükség, egyetemen oktatják. Jogászképzésnek hívják a dolgot. Ott megtanulják négy és fél év alatt a történetét, az elveit, a kialakulás és működés tulajdonságait, majd szakosodnak egy szűk témára, amit alaposan megismernek. Kérdésedre tehát egy jogi karon kaphatsz megfelelő választ.