Mi a véleményed erről?

Figyelem! A következő fogalmazás egy nyílt levél!

Csak azt akartam, hogy az emberek tudjanak a fájdalmamról. A barátom, aki az első igazi nagy szerelmem, bevallotta, hogy számára nincs fontosabb a barátságnál. Megalázva érzem magam, úgy érzem, amíg együtt voltunk, semmibe vett. Nekiadtam a legszentebb kincsemet, a szüzességemet, és most csak úgy hagy elmenni. Mindig is vagdostam magam, és most 10 új vágás van a csuklómon, ami a 10 együtt töltött hónapot szimbolizálja. Találkozni akartam vele, de azt hazudtam, hogy nem lehetséges, mert kíváncsi voltam a reakciójára. Nem érdekelte. Ahogyan az sem, hogy valószínűleg némi hajlamot örököltem a rákra, és van egy gyanús anyajegy a karomon, ami idővel akár melanoma is lehet. Félek, hogy elveszítem, de inkább veszítsem el, mint hogy alsóbbrendűnek tartson a legjobb barátjánál. Nekem nincs családom, utálnak, amiért nem tudtam elvégezni a középiskolát, barátaim sincsenek, és most már talán szerelmem sem. Azt hittem, reméltem, hogy kitart mellettem, de nem így történt. Kérem aki ezt olvassa, ne tartson emiatt őrültnek! Hiszen család, barátok, szerelem, és pénz nélkül hogyan élhetne az ember? Ezért döntöttem úgy, hogy véget vetek az eddigi szenvedéseimnek, és azt akartam, hogy valahol az éterben keringjen az emlékem.