Mi értelme van az életnek, ha nem is élünk? (többi lent)

Apukámat nem tudom megérteni, neki az a fontos hogy minél gyorsabban megcsináljon mindent, nem számít hogyan, összecsapva rendetlenül, csak minél gyorsabban. Ami a legjobban zavar, hogy tőlem is ezt várja el. Én ennek pont az ellenkezője vagyok, valamit vagy megcsinálok normálisan, amihez nyilván több idő kell, vagy sehogy.

5. vagyok.

A boldogság/elégedettség érzete egy többtényezős dolog, kutatják. Ami az anyagiakat illeti, mivel közösségben élünk, egy bizonyos életszínvonal alatt boldogtalan leszel, mert a többség jelentősen jobban él és mert a nélkülözés rányomja a bélyegét a mindennapjaidra.

A cél is elengedhetetlen összetevő, ez ad értelmet az életnek.

Az igaz, hogy feleslegesen rohanunk és stresszelünk sokszor; ezt neked kell megtalálni, mi a megflelő egyensúly számodra.

Te döntöd el mennyire élsz, miközben alig. Amikor te legjobban élsz, is tízsszer alacsonyabb energiákat termelsz, mint én mikor a legáltalánosabb, legüresebb dolgaimat csinálok, pl mosogatás.

Ezer év múlva nem lesz benned ilyen, ne félj. Addig meg hajrá, terjeszd a nézőpontodat.

Úgy mondok most véleményt hogy nem olvastam el mások válaszait erre a kérdésre.

Az én életem már évek óta értelmetlen és egyre jobban tisztázódik ez bennem és másokban is. Suicide az nem opció nekem, de minden este reménykedek abba hogy reggel nem kelek fel és az álmom örökké tart majd. És minden reggel csalódok.

Vannak dolgok ebben a szar évszázadban amik lekötik a figyelmem és szórakoztatnak, egyáltalán nem olyan dolgok ezek amiket másokkal együtt kell csinálni. Nem én legjobban soloban vagyok.

Van pár célom amit szeretnék megvalósitani, és úgy élek hogy készen vagyok a halálra. Annak ellenére van bennem megbánás, bánom hogy nem szerettem jobban az első és igaz szerelmem. Bánom hogy nem bántam vele jobban, hogy...bánom azt is h ebben az életben nem öltem.

Nem ebbe az évszázadba való vagyok és ezt senki sem tudja megcáfolni. Próbálok, nem..inkább próbáltam alkalmazkodni ehhez az életvitelhez ahogy leirtad. Rohanás, tanulás, munka, mindenhol csak megfelni mások elvárásainak vagy éppen a sajátodnak. Dolgozni pénzért amit elköltesz hasztalan dolgokra, ha van elég fizetésed, vagy azért dolgozol h megélhess. Az idő az egyetlen olyan mértékegység ami számit, és az egyetlen olyan történés amit az emberek nem tudnak irányítani és birtokolni. ( hahaha fasszzopó emberek )

Na de, próbálj meg találni valamit/valakit aki/ami majd leköt és értelmet ad az életednek, és élj ember ként. Mert senki sem akarja és senki sem érdemli azt amit én.

És hidd el vannak nálad roszabb sorsúak.