Titeket nem zavar, hogy mindenkinek mindig terítéken van a magánélete?

Én tudom, hogy valószínűleg én jöttem egy másik bolygóról, de nekem ez furcsa, hogy mindenki mindig a kapcsolatairól meg a magánéletéről beszél, a TV-ben is ezt halljuk a híradóban, hogy "egy angol srác lelőtte a volt barátnője új udvarlóját"... Miért érzem furának, hogy a TV, sőt a jogszövegek elismernek olyan fogalmakat, mint a "barátnő"? Ez csak a mi fejünkben létezik nem? Mi találtuk ki, mi játszunk felnőttesdit... á nem tudom ezt elmagyarázni. Biztos mindenki hülyének néz, mondok inkább egy másik példát. Volt pl egy filmben, hogy volt egy lány, akinek nagyon tetszett a srác, és a srác is tudta ezt, és a lány, amikor meglátta a srácot egy másik lánnyal, nagyon mérges lett, és bántani akarta. Akik meg ezt látták, azok marha csendben nézték és sajnálták a lányt. De most őt erre mi jogosítja fel? Tehát a gyereknek mi köze van hozzá, hogy a lánynak ő tetszik? Az csak egy biológiai ösztön nem? Most ennyi erővel nekem is megtetszik az utcán egy csomó lány, akkor nekem is jogom van az ösztönöm miatt, hogy bosszút álljak, és akkor jogilag rendben vagyok, mert volt indítékom? Vagy van egy csaj, aki már három éve tetszik a suliban és állandóan látom mással smárolni, engem meg észre sem vesz: akkor most nagyságrendileg az előzőhöz képest én kb a fél sulit ki kellene nyírnom haragomban, és akkor megértenének engem? Meg itt van például az, amikor valakik "járnak" meg "szakítanak." Most ez mitől számít szakításnak? Mert hallok olyat, hogy valakik a nyáron 5-ször szakítanak meg összejönnek. Most akkor abban mi volt a szakítás? Az, hogy kimondják? Akkor ennyi erővel kimondhatnák 500-szor is egy nap ...

Bocs, hogy hülyén fogalmazok, tudom, hogy nekem vannak téveszméim, de akkor tegyetek helyre, annyira nem értem ezt az egészet.