Hogyan érvelnétek amellett, hogy a testvérek közötti, (gyereket tudatosan nem vállaló! ) szerelmi és szexuális kapcsolat immorális, ha nem hivatkozhattok tekintélyre vagy szokásra?
Kicsit félek feltenni a kérdést, de este néztem egy vitát, ahol azzal érvelt valaki, hogy a "bárki bármit csinálhat, amíg azzal nem árt senkinek sem" életfilozófia nem morális, mert belefér a családon belüli szex. Az eredeti példában szülő-gyerek viszonyt volt, ami ellen simán tudok érvelni azzal, hogy egészen fiatal korúaknak alapból nem való a szex, illetve, hogy azok a kapcsolatok a morálisak, ahol a felek egyenlő félként vesznek részt a tevékenységben, ami egy fiatal és felnőtt viszonyáról nem mondható el, különösen nem szülő-gyerek viszony esetén, hiszen a szülőknek sokkalta nagyobb befolyásuk van a gyerekükre, mint bárki másnak, így manipulálhatják őket olyan dolgokra, ami alapvetően egészségtelen a gyerek mentális és lelki fejlődésére.
De aztán felmerült bennem, hogy mi van a testvérekkel? Az egyetlen érvem a vérfertőzés, de mi van, ha tudatosan nem vállalnak gyereket a genetikai kockázatokra való tekintettel? Azóta akármennyit gondolkoztam a témán, nem tudtam érvelni a testvérek közötti kapcsolat ellen, ha nem fogadom el önmagában érvnek a szokást és a tekintélyre hivatkozást. Ezzel szemben pl a pedofília vagy szexuális erőszak ellen simán lehet érvelni utóbbi két dolog segítsége nélkül is.
Most nem személyes érzésekre, belülről fakadó undorra és hasonlókra vagyok kíváncsi a téma iránt, hanem racionális érvekre. Én se véletlen a téma ellen próbáltam érveket keresni első nekifutásra.
Érvelés helyett teljesen megszakítanám a kapcsolatot azzal a testvérpárral.
Egyébként meg lelkileg degenerált, és még inkább az lesz, aki a családi fészekből nem repül ki, sőt még jobban elmélyíti a kapcsolatot azzal, akivel egy háztartásban nőtt fel, hogy még függjön is tőle.
Kérdezz meg pszichológust a kérdésről. Ő majd elmondja, miféle torzult személyiség az ilyen.
Miért ne lenne morális? Egyébként tudok olyat, sőt én sosem gondolkodom szokásban és tekintélyben, mert ezek nagyon primitív dolgok, semmi közük a normálhoz. Lásd, van büntetés a jogban, lásd van háború, utálkozás a földön.
Azért lehetne, mert ezeket az érzelmi és mentális vuszinyulások nem férnek össze egymással az ember elméjében. Pl az emberek nagyja egy brutális nagy kényszerrel van nevelve, ha pl az akit szeretünk, mást szeret, megpusztulnak. Ha van egy barátom, és annak van egy barátja, örülök, de ha a szerelmemnek van egy másik szerelme( és ez is ugyanúgy passzol a három ember életéhez, mint a barátoknál), akkor miért is ne kéne örvendjek?
A barátoknál is és szerelmeseknél is az a baj, ha nem mindenkinek passzol a hármuk kapcsolata, és ezt valamelyikük érzékeli, megoldják, változtatnak valamit, vagy a új emberek jönnek e szintre, és emberek távoznak( pl ha elköltözök külföldre, ugyanúgy barátok leszünk, de többé nem találkozunk minden nap 3-5 órára).
Szerelmeseknél ugyanez. Van akikkel nem akarnátok gyermeket, vagy akár csak egy időre akarjátok egymást egymás életébe, vagy valaki sok időt akarna egy másikkal lenni, de a harmadik is.., akkor megbeszélik, hogyan lehet a legjobb.
Következő létszinten ez van.
Olvasni és főleg értelmezni kellene a bibliát..., nem nehéz. Szeress mindenkit, örülj az egészséges, jót teremtő örömüknek. Vágyd, hogy önmaguk lehessenek.
Áhh.. ezt hónapokig tudnám sorolni...
Csak privátban tudok reagálni ha valakit érdekelne akármi.
Amit elmondtam, ahhoz kell egy eszméletlenül nagy egészségesség, mentális korlátlanság, és vagy nagyon magas szellemi szint mindkét félnek.
A gyerekedet is símogatod, szinte a szerelmed az óvás érzésében, öleled, puszilod. Ha keresztül létsz azon, hogy a gyermeked, szülőd, testvéred, akárkid, akkor érezheted a személyiségét, annak nagy gyönyörét a te látószinteden, így tisztán szeretheted, mint másik létezőt, egyedi személyiséget.
# 1/5 Időpont tegnap 00:18
Ami azt illeti megkérdeztem még a kérdés kiírásával egy időben. Szerinte alapvetően csak "fura" dologról van szó, ami persze könnyen jár személyiségtorzulással valamilyen szinten. Ennek ellenére azon a véleményen volt, hogy mivel senkinek se ártanának az ilyen emberek, hagyni kellene őket élni az életüket.
Ártanának, mégpedig a születendő közös gyermeküknek, aki garantáltan beteg lenne, ha a szülei egymás testvérei..
Genetikai okok inkább vannak, de erkölcsileg is igen furcsa, hiszen a szerelem, és párkapcsolatok kezdete mindig egy találkozás és aztán jön az ismerkedés fázisa. Erre itt nincs esély. Két testvér ismeri egymást és ők elsősorban mindig testvérek maradnak.
"garantáltan beteg lenne"
Mármint: egy negyed eséllyel, betegségenként.
Amiről nem lehet tudni, mennyi van: még az is lehetséges, hogy egy se. Vagy nem jön be az esély.
Azért ez garanciának igencsak gyengécske...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!