Mit mondanál a szomszédnak, ha átkéne menned a folytonos hangoskodásuk miatt?

Megértem a gondodat, előbb-utóbb mindenki szembesül ezzel, aki társasházban él. Viszont nem mindenkinél működik az értelmes kommunikáció, tapasztalataim szerint az emberek utálják, ha rájuk szólnak valamiért.

Nálunk is a világ parasztjai laknak felettünk. Folyamatosan üvöltött a zene, mert a munkanélküli gyökér gyerekük mindig otthon rohadt. Az anya egy lelkibeteg dömper, aki a neve szerint dübörög klumpában, az apa pedig egy nemtörődöm kisember, aki inkább menekül otthonról.

Egyre jobban felbátorodtak, és már éjfélkor jöttek haza beb.aszva, és még 2-ig üvöltöztek. Felmentem, és persze rögtön nekem támadtak, de nem tágítottam, és megmondtam, hogy vagy megtanulnak ember módjára élni, vagy elintézem a dolgot az önkormányzaton, és kirakják őket(bérlakások). Ez segített, de a befejezést az jelentette, amikor a legközelebbi hifi bömböltetésre kihívtam a rendőröket.

A rendőrök pszichológusokat megszégyenítő alapossággal közölték a gyerekkel, hogy meg kell tanulni emberek módjára együtt élni, és azóta már minden rendben van.

Csak sajnos ez nem mindig sikerül így, jön a pillanatragasztózás, névtábla -és postaláda letépés, és hasonló szépségek. Egy biztos: mindenképpen szólj, de udvariasan kezdd. Tudom, ez qva nehéz akkor, amikor a pulzusod már a 300-at veri, de meg kell próbálni egyszer. Ha nem sikerül, jöhetnek a rendőrök.

Nem kell frappáns szöveg, elég, ha közlöd, hogy a hangoskodásuk miatt nem tudsz pihenni, és jó lenne, ha visszavennének.

Rendőrséggel fenyegetni?!... Az nem hinném h bevállik.

Nekem is volt hasonló helyzetem, éjjel háromkor ébredtem fel a szomszédokra többször is.

Egyszer meguntam, átmentem... (csengő helyett majdnem betörtem az ajtajukat [ököl és lábhasználat megteszi]) és megmondtam h a küszöbre szarok ha legközelebb is felébredek rájuk.

Azóta csend van. =D