Lehetséges úgy elvégezni az orvosi egyetemet, hogy nem szeretem sem a biológiát, sem a kémiát?

Minek akar valaki úgy orvos lenni, hogy ha nem érdekli sem a biológia, sem a kémia?

A kémiát mondjuk én sem szerettem, de az emberi test működése mindig is lenyűgözött. Nem értem, hogy lehetne megtanulni azt, amit megtanultam, ha utáltam volna az egészet...

Hát attól függ, mit jelent nálad, hogy nem szereted.

Én gimiben rühelltem az összes természettudományos tárgyat, bioszból egész órán körmöltünk, a kémiát meg nem értettem (nem is nagyon akartam). De eleve más irányba készültem, azt hittem, sosem lesz ezekre szükségem. Aztán 2 évvel érettségi után beötlött, hogy "hoppá, orvos akarok lenni". Megnéztem a követelményeket és tudomásul vettem, hogy biosz+kémia emelt kell. Abba úgy nem gondoltam bele, hogy mire vállalkoztam, meg abba se, hogy szeretem-e vagy sem. De érdeklődéssel vettem elő a gimis könyveket, mert tudtam, hogy ezt kell letennem ahhoz, hogy felvegyenek az orvosira.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az, hogy mit szeretünk és mit nem, az érdeklődési körtől függ. Ha téged nem érdekel, hogy mi történik pl. a biológiai oxidáció során, akkor nem valószínű, hogy az orvosin a hasonló témák lekötnének.

Ha viszont azt sem tudod, hogy mit takar pontosan egy biosz/kémia emelt, és azért mondod, hogy nem szereted, mert rossz élményeid vannak órákról vagy ehhez hasonló, akkor az még nem probléma.

Magyarul minden hozzáállás és érdeklődés kérdése. Ha valóban ez érdekel, akkor a hozzáállásod is meg fog változni és meg fogod szeretni. (Egyébként ha a növénytan vagy elektrolízis éppen nem köt le annyira és azokat utálod, az is okés, mert ezek nem sűrűn kerülnek szóba orvosi egyetemen, de ha en bloc az egésztől ráz a hideg, akkor nem neked való).

Egyébként amit első 2 évben tanulnak orvosin, minden arra épül a későbbiekben, tehát utána is "bioszos" tárgyak vannak (de oda is b*szna ha 3.-tól matematika órák lennének :D).

Második vagyok. Egyébként nyilván nem mindegy, hogy melyik része nem érdekel. A kémiát összességében nem szerettem, biológiából meg kizárólag az emberi test működése érdekelt, a növénytan, állattan nem különösebben. De ha az egészet utálod, akkor kérdéses, hogy hogy merült fel benned egyáltalán az ötlet:D

(Iu.: A sürgősségi sem olyan ám, mint a vészhelyzet. A betegek nagy része marhára nem szorulna sürgősségi ellátásra, csak betéved a panaszával, mert "gyorsabb, mint egy szakrendelésre 2 hónapot várni". A munka másik része a többi kollégával való veszekedés és telefonálgatás. A harmadik rész a betegekkel és a hozzátartozókkal való konfliktus. És akkor a maradék a valódi betegellátás...)

A 4-essel egyetértek, van ismerősünk, aki a Balesetiben és a Merényiben is dolgozik/dolgozott. Utóbbiba csomó részeg csövest visznek, akik berúgtak, aztán lefejeltek egy lámpaoszlopot, a kórházban meg óbégatnak, hogy nekik ugyan semmi bajuk.

Meg rengetegen mennek be a sürgősségire torokfájással, 38 fokos lázzal, gyógyszert iratni(!) vagy csak mert hipochonderek és a fejükbe vették, hogy agydaganatuk van. A szimpla lábtörés már komolynak számít. Úgyhogy nincs ám annyi izgalom ott, mint amennyit a laikus ember gondol, cserébe a munka strapás, rohangálós, fizikailag és lelkileg is igénybe veszi az embert. Láttam már olyanokat, akik a traumatológus orvosokat kiszolgálószemélyzetnek tekintik és mi az, hogy nem ugranak oda az ő csuklórándulására, (miközben a helikopterrel behozott autóbalesetest éppen újra kell éleszteni).

Az orvosi egyetem meg bioszból és kémiából áll konkrétan. Ha nincs irántuk elkötelezettséged, akkor nem leszel jó orvos, mert egyszerűen nem fogod tudni igazán jól megtanulni az anyagot.

Ha mindenképp eü-s pályára mennél, legyél inkább ápoló, mentőtiszt (ez áll talán a legközelebb a sürgősségis orvoshoz), esetleg gyógytornász. De MINDENHOL lesz sok biosz (anatómia), az biztos. De nem olyan mennyiségben és ideig, mint az orvosin, viszont ezek a munkák ugyanolyan fontosak, embereken segítesz bennük.

Ha ezek a tárgyak nem érdekelnek, akkor a többi még kevésbé se fog.

Amúgy meg orvossá válás az nem 2 év kőkemény tanulás, hanem inkább 15. 2 év felkészülni az emelt érettségikre, 6 év az egyetem majd 3-6 év a szakorvosképzés. És egyik se sétagalopp.

Szerintem ha nem érdekel a tárgy akkor ne vágj bele, mert csak szenvedni fogsz.

Igen, de szerintem ne a gimis mércével mérd magad.

Én gimnáziumban egy délután alatt tanultam meg 15-30 oldalt tankönyvből. Ami nagyon lassú ütem.

Viszont 3. év végére pedig már úgy megtanultam tanulni, hogy ennek akár a háromszorosát is meg tudtam tanulni ugyanennyi idő alatt.

Szóval az nem mérvadó, hogy jelenleg milyen ütemben vagy képes megtanulni valamit.