Elpazaroltam a tanulásra fordítandó éveimet. Mit tehetnék még?

Attól, hogy az optimális tanulási év az a 20-30 év első feléig tart, attól az még egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem tanulhatsz még 40 év felett is

Mi tart téged vissza, hogy neki kezdj annak, ami érdekel?

"visszamennék arra a lépcsőfokra, ahol más 18-20 évesen van"

Leírtad mit szeretnél, hajrá :) Nem tilos, és minél többet vársz, annál inkább ki fogsz lógni a sorból.

Nyugaton egy átlag ember életében kb. 2-3szor vált karriert. Sajnos nálunk sokan még a szocialista időket élik és azt csinálják, amit egyszer kitanultak, életük célja pedig egy házat venni és ott rohadni egy helyben.

Valójában viszont a világ jobban tolerálja, hogyha képes vagy váltani igény esetén, mint hiszed. Sőt, ha sok pénzt akarsz keresni és jól élni akkor képesnek kell lenned váltani akármikor.

Nem pazaroltad el az éveidet,hiszen akkor mást tanultál.Ennek hatására fogalmazódott meg benned a kérdés.Ha nem tudatosan,de állandóan tanulunk ameddig élünk,a tapasztalatok segítenek bennūnket,hogy jobb döntéseket hozzunk,esetedben kialakult mi szeretnél lenni.

Sosem késő beiratkozni abba az iskolába,ami kielégíti vágyaidat vagy azt,hogy örömmel végezd a munkádat.

Elmúltam 43 éves amikor egy felsőfokú iskolai tanulmányt elkezdtem és be is fejeztem szép eredménnyel.Korábban nem volt rá lehetőségem.

Aki csak kifogásokat keres arra,miért nem tud tanulni,az nem akar tanulni!

"mert akkor visszamennék arra a lépcsőfokra, ahol más 18-20 évesen van" - Nem hogy ezt is azért látod így, mert tudat alatt dolgozik a megfelelési kényszer? Ha ezt el akarod hagyni, akkor ahhoz le kell küzdeni. Ne másokhoz hasonlítsd magadat (van egy ilyen mondás is, ami szerintem nagyon igaz: ne másoknál legyél jobb, hanem a tegnapi önmagadnál).

Másrészröl tanulás mellett tudod kamatoztatni a jelenlegi szakmádat is, így már eleve nem elölröl kezdenéd.

Szia!

Ugyanabban a cipoben jarsz, mint en, szorol szora. Szuloi nyomasra vegeztem el a jogi egyetemet, most 24 vagyok, de az orvosi volt az almom. 2 honapot dolgoztam osszesen a jogasz szakmaban, ra is jottem, hogy ez egyaltalan nem nekem valo.

Leultettem a szuleimet, es elmondtam nekik, hogy szinte lelkileg beteg lettem emiatt. Olyan foglalkozasom lenne eletem vegeig, amely nem erdekel. Ettol nincs rosszabb. Megertettek, most egy kis ido elteltevel, el is fogadtak a dontesem.

Iden kemiabol ujra erettsegizem, a sok tanulas utan jok is az eselyeim.

Mar elengedtem a gorcsos megfelelesi kenyszert, melyet a kornyezetem diktal. Onmagad kiteljesedese, onmagad boldogsaga miatt valtoztass! Nem vagy elkesve, az elejen fura, de tudatosul benned.

En szivbol biztatni tudlak csak, mert felemelo erzes. Sok sikert kivanok Neked! 😊