Mi legyek, pszichológia, angol nyelvtudás?

Ne hallgass az ismerőseidre, nincsenek képben. Én jó néhány pszichológust ismertem az életemben, s egyikük sem volt lelkibeteg, sőt! A klinikai pszichológusok hatalmas többsége megtanulja, hogy amikor a páciens kilép az ajtón, a problémáit is magával viszi a következő találkozásig. Ezt a technikát az ép lelkű emberek általában el tudják sajátítani. Semmivel sem megterhelőbb lelkileg pszichológusnak lenni, mint mondjuk orvosnak vagy nővérnek. Ráadásul nemcsak klinikai pszichológia létezik: lehetsz reklámpszichológus, munka- és szervezetpszichológus, gyermekpszichológus, egészségpszichológus, s még annyi minden. Vagyis ha nem bírod a lelkibetegek terápiáját, rengeteg váltási lehetőséged marad a szakmán belül is.

Régebben egy nyelvet jól tudni külön szakma volt, most már nem az. Rengetegen beszélnek jól angolul a más végzettségük mellett; önmagában a nyelv édeskevés a munkaerőpiacon. A fordítói és a tolmácsi pálya rettentően telített, szinte lehetetlen ezzel egy kezdőnek a munkaerőpiacra belépni. Így marad az angoltanárkodás, de arra készülj fel, hogy ebből nem fog felvetni a pénz, sem magántanárként, sem nyelviskolában, sem iskolában. Magántanárként maximum 4-5 ezret tudsz egy óráért elkérni, és ugye a tanítványok mind munka vagy iskola után jönnének 3 és 7 között, azaz egy nap maximum 4 tanítványt tudsz fogadni, ezzel nem tudsz napi 8 órát kitölteni. Arra pedig ne is gondolj, hogy napközbeni iskolai tanárkodás után fogadsz majd magántanítványokat, mert az iskolában a diákjaid úgy le fognak fárasztani, hogy belegebedsz az esti pluszmunkába. Egy ismerősöm nyelvtanár volt, onnan tudom ezt. Szóval akárhogy is próbálod, az angollal önmagában anyagilag nem fogsz túl jól járni, mert igazából csak tanárkodni lehet vele, ami nem jelent jó jövedemet. Ha ennek ellenére ezt választod, akkor legalább ne angliszikára menj, hanem válassz szakpárt hozzá és két szakos tanárképzésre iratkozz be.

Én még egyszer megfontolnám a pszichológiát a helyedben: nagyon sok sikerélményt adhat ez a pálya, és egy klinikai pszichológus óradíja a nyelvtanárokénak a kétszerese. Ha nyelvtanárnak mész és pár év után rájössz, hogy nem szereted, akkor nem sok váltási lehetőséged lesz a fentiek miatt. Meg leszel lőve 30 évesen, tanulhatsz egy teljesen új szakmát, család és gyerek mellett, miközben meg is kell élni. Ha viszont pszichológusnak mész, a szakmán belül is tudsz irányt váltani, egész életedben. A tanárok kb. egyharmada 8 éven belül kiég és elhagyja a pályát; ilyen statisztikát nem tudok a pszichológusokról, de én még pályaelhagyó pszichológusról nem hallottam, valószínűleg nincsenek sokan.

Tedd azt, amit jónak érzel bá$tya

És gyere el az NKE nyílt napra