Milyen szakot kéne választanom diszkalkuliás szocfóbként? Ez így együtt halálos ítélet?

Nem annyira szempont, hogy jól keressek, de az annál inkább, hogy könnyen találjak munkát.

Szociális fóbiára kapok gyógyszert, de csak egy egész kicsit segít.

Elképzelhetetlen, hogy pl. pedagógus legyek.

A pszichológia érdekelne, de egyrészt ugye ott van matek, nem tudom, hogy megbírkoznék e vele, másrészt mire keresőképes lennék vele az nagyon sok idő. MA után nem is tudom miből állnám a szakirányú tovább képzést, hiszen amíg az nincs meg lehet nem is találok munkát...

Esetleg még azt lehet, hogy valami olyan szakot csinálok amivel relative jól lehet keresni, s mellette levelezőn csinálom meg a pszichológiát, aztán valamelyik alapszakos diplomával csak sikerül elhelyezkednem, s tudom tovább csinálni a pszichológia vonalat levelezőn, munka mellett, akár önköltségesen.

Csak nem tudom, hogy ez mennyire lenne így esetleg nagy falat...

Meg hogy milyen humán területű diploma van amivel nagy eséllyel relative jól lehet keresni.

Semmilyen kb., nem?

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy a pszichológiáról le kell mondanom.

Tehát milyen szakra lenne érdemes mennem ezekkel a problémákkal, amivel biztosan találok munkát, s szerénységben, a taoizmus szellemében leélhetem a hátralévő életem?

A szociális fóbia miatt főleg a tömegeket, s a gyerekeket nem bírom elviselni.

1-1 emberrel, vagy sok paszív emberrel, mint munkatárs nincs bajom.

Elvileg nem mondható igazán súlyosnak ez a fóbia nálam, de mint írtam, bizonyos területeken való elhelyezkedést elképzelhetetlennek tartom miatta.

Mit gondoltok?