Hogyan tudok én így valaha diplomát szerezni?

4. és 8. tanácsát kövesd. Menj levelezőre, ahol szombaton van a tanítás. Mellette dolgozol, és bérelsz egy lakást. A nyavalygást fejezd be, felnőtt ember vagy. Más is megcsinált ennél sokkal durvább dolgokat.

Egy pszichológussal esetleg nem ártana elbeszélgetned.

Miért is ne lennének meg a feltételek a szoctámhoz?

Nálunk az egész családban mindenkinek csak 8 általánosa van. Mindig azt kellett hallgatnom a szüleimtől, hogy “Ja, tanulj csak, de miből fogsz élni?!” -ezzel is utalva rá, hogy egy forinttal sem fognak támogatni, ha egyetemre megyek. Nem érdekelt, nem tudtak visszatartani. Érettségi után kihagytam egy évet, felköltöztem Budapestre egyedül, dolgoztam, amennyit csak tudtam félretettem a fizetésemből. Következő évben felvételiztem a Semmelweisre, most leszek másodéves orvostan hallgató. Hétvégén így is dolgozom, amikor csak tudok. Kapok szoctámot is. Nem hisztizek, hogy “fáradt vagyok, nincs kedvem dolgozni”, mert csak az lebeg a szemem előtt, hogy orvos szeretnék lenni. Szüleim azóta sem hisznek bennem, de nem érdekel. Nem mondom, hogy könnyű, mert iszonyatosan nehéz. Amondó vagyok, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Indulj el azon az úton, ami az álmod! 20/l

Igazából elhangzott itt már a lényeg, de leírom megerősítés céljából!

Nekem ebből az egész sztoriból és a válaszaidból az jön le, hogy alacsony az önbecsülésed, és kifogásokat keresel. Így az életbe nem fogsz egyről a kettőre jutni. Mikor érettségiztél??? Azóta mit csináltál???

Az ilyen szülőkkel, akik nem támogatnak, ha elköltözöl, meg nem érdemes foglalkozni. Ha nekik nem fontos a gyerekük bildogulása, és azt akarják, hogy úgy végezd mint ők...

Addig is keress egy pszichológust!