Hogyan tovább? valaki hasonló helyzet?

A gimis kémiát nincs, azaz NINCS ember, aki ne tudná a kellő szinten elsajátítani, és ehhez képest majdnem a próbálkozók kétharmada aggódik miatta vagy meg is bicsaklik rajta. Tudom, hogy pocsék dumának hangzik, de tényleg biztos vagyok benne, hogy itt az egyetlen gond a para, az önbizalomhiány és még talán az, hogy nem ültél le hozzá úgy, akár egy tanárral, akár egymagadban, hogy elhitted volna, hogy te ezt egyáltalán megértheded. A számolás mindent összevetve cirka két hét, de vannak, akik hónapokat gyakorolnak. Egyébként orvosin az emberek nagy részének durva hiányosságai vannak kémiából és senkit nem érdekel, mindenki elvan boldogan. :D Az orvosis kémia meg abban különbözik a gimis emelt kémiától, hogy hozzáveszik a Fischer projekciót meg egy rakás szerves képletet, amiket később amúgy is tudni kell majd, és ennyi. Ülj le, értsd meg, tanuld meg, ne akarj az a felnőtt lenni, aki egész életében amiatt károg, hogy nem lehetett az, ami lenni akart csak azért, mert hagyta, hogy megijessze egy ilyen nagyobb-a-füstje-mint-a-lángja tantárgy, amit mintha azért adnának el ennyire ijesztőnek, hogy ne mindenki abból menjen tovább. Ülj le minden egyes alkalommal úgy, hogy addig nem állsz fel, amíg az adott anyagrészt meg nem érted, és ha tényleg odakoncentrálsz és elhiszed, előbb-utóbb meg fogod érteni. Nekem ez volt az, ami használt.

Egyébiránt a gyógypedagógiát ajánlom nagyon, ott van klinikum, nincs kémia, lehet menni magánba vele, és nem is 435 az állami minimum ponthatár, de ugye erre nem lesz szükség, mert meg lehet, és meg is fogod csinálni.

Ja, és az sem a világ vége, ha ki kell hagynod egy évet egyetem előtt.

És nem a levegőbe beszélek, full humános voltam, nagyon féltem tőle, béna is voltam, leültem fölé és 90 százalék lett, bekerültem orvosira, és itt se volt problémám a kémiával, sőt, én magyaráztam el mindig mindenkinek, úgyhogy van ez így, és lesz még. ;)