Az egyetemi koli a kevésbé szociális, egyedüllétet kedvelő emberek számára tényleg nem a legjobb megoldás?

Ez most egy nagyon végletes story lesz, ami nem általános (vagyis gondolom). Illetve remélem. Persze az elején leszögezném hogy lehet bennem a hiba, és hogy egyes dolgokban túl konzervatívan gondolkodom. Szóval a történetem ott kezdődött hogy nem az első helyen megjelölt egyetemre vettek fel, hanem csak a másodikra. Így nem 200, hanem 400 km-re jártam egyetemre. Én már akkor mondogattam itthon, hogy 'eeh, én nem akarok koliba menni, egy albérlethez jobban fűlne a fogam' (tudniillik már középsuliban 4 évig koliban laktam, ami felszereltségét ill. komfort fokozatát jónak mondható, ua. annyira nem éveztem azt a miliőt). Itthon mondogatták hogy ha találok valamit jó áron, mehet a dolog, de azért adjuk be csak a papírokat. Persze augusztus végén nyilván tele van minden a jobbnál jobb albérlet ajánlatokkal. Tehát koli. Oké, beköltöztem. Blokkok voltak, egy blokkban két szoba, amihez tartozott külön fürdő meg konyha. A szobában 3 ágy, kettő fejjel az ablaknak, egy a szobaajtó mellett -az én ágyam lett ez (szerencsére, habár...). Vasárnap megismertem a szobatársaimat, olyan normálisnak néztek ki. Nevezzük az egyiket Gusztávnak, a másikat meg Jancsinak. Hétfő este hívtak bulizni is, de mivel alapból elég antiszoc vagyok, gondoltam hogy 'ej ráérünk arra még'. Aztán miután távoztak, elmentem aludni. Nem kellett volna meglepődnöm hogy az éjjel közepén csattognak haza, de legalább figyelmesek voltak, és odakiabált egyik a másiknak hogy alszok, és hogy halkan legyen, vigyázzon (tudom hogy rigolyás vagyok; amúgy ez még annyira nem is zavart, félálomban elmormoltam magamban párszor hogy 'kusslegyenmá', aztán visszaaludtam).

Kedd este. A forgatókönyv hasonlóan kezdődik. Mindketten elmentek, de Gusztáv valamiért nemsokkal később visszajött. Mondott valamit, vmi csajt magyarázott, majd ismételten elment. Nemsokkal később egy lánnyal tért vissza, elkezdtek filmezni, de figyelmesek voltak és fülessel tették. Hát, Jancsi is visszatért, ugyancsak egy lány kíséretében. De ők nem filmeztek. Ó, bizony nem. Félhangosan megvitatták, hogy én alszok, Gusztáv meg a csaj filmeznek, amin bealudtak. Igen kellemetlen érzés, mikor félálomban azt kell megállapítanod, hogy nem puszik csattanását hallgatod, nem-nem, hanem bizony ku**ára de ott du*nak melletted,a lábadtól mintegy 1 méterre.

Szerdán több se kellett, reggel az első utam a tanulmányi osztályra vezetett, és kiiratkoztam a francba az egyetemről, kora délután a koliból, este meg jegyet vettem a buszon ami hazavitt -még szerencse hogy nem volt sok cuccom. (Oké, ez csak úgy 65-70 %ban volt benne, a többi 30-35% az volt hogy kedvetlen voltam, a város nem volt szimpatikus, és azt kérdezgettem magamtól hogy miért is vagyok én itt.)

Ez egy végletes story volt, tehát azért ne feltétlenül ebből indulj ki. Nővéremnek pl. nagyon bejött, két 'szobanövénnyel' él együtt, a koliban találkozott a barátjával, és am. nagyon éli; mondjuk ő világ életében nagyon szociális alkat volt. (Amúgy visszagondolva a középsulis kolira, habár nagyon utáltam, de engem szociálisabbá tett; de tudom hogy az nem egyetemi volt, szóval bocsi az OFF-ért.) Bocsi hogy kicsit hosszúra sikeredett, és hogy valószínűleg nem minden része kapcsolódott ide. Remélem tudtam segíteni. :)