Szociális fóbiára jó megoldás ami nektek bevált? Sablon szövegeken kívül valami ötlet?!

Gyakorolj!

Direkt menj olyan helyre, ahol többen vannak, ahol másokkal kell beszélned.

Meg lehet szokni.

Minél jobban távol tartod magad az ilyen helyzetektől, annál inkább feszélyezni fog.

Tetszeni meg ne akarjál. Minek? Nem párt keresni mész, ha lemész a boltba vagy ügyintézel. Miért kéne nekik tetszened?

Én is ilyen vagyok. A kevésbé forgalmas utcákat választom, elérjek a célomhoz, hiába hosszabb az út. Mindig ilyen is voltam.

Talán az lehet a megoldás, hogy ne legyél egyedül, legyen mindig társaságod. Járj el emberek közé. Ha én ezt tettem, akkor csökkent a fóbiám is.

Ne akarj érdekes lenni.

Első körben legyél csak "normális", aki képes kimenni az utcára mindenféle rossz érzés nélkül.

Ha ez megy, akkor már gondolkodhatsz azon, hogy mitől vagy különleges és ezt mások vajon észreveszik-e.

Mondjuk idegenek számára (pl. a boltban) továbbra sem kell különlegesnek lenned. Elég ha egy-két ember számára az vagy. :)

a többi válaszoló elég jól vágja a sablon szöveget

Ne akarj ilyen lenni, ne akarj tetszeni másoknak..

Ja mintha ez ilyen tapsra menne-_-

Amúgy csak azért írom ezt mert baromira ugyanezt érzem, és megértelek

De tudok egy trükköt rá találj egy barátot akivel felszsabadult lehetsz, kb olyan érzés lesz, mint mikor az emberekkel való beszélgetésnél a hátadon lévő kő csak úgy leesik rólad :D

persze nem mindenkivel csak vele..velem így történt kb 5-6 éve találkoztam még azóta is a legjobb barátom, azóta van egy kisebb baráti körünk akikkel szinte totál felszabadult vagyok, kb annyira mint mikor bemész a diszkóba és látod, hogy mindenki olyan laza kivéve téged..

szóval megéri, elég nehézkes, és elég sok szerencse van benne, de megéri találni vkit

Felmerül bennem az a kérdés, hogy úgy vársz "nem sablon megoldásokat", hogy közben már a sablon megoldások nagy részét gyakoroltad, vagy elsajátítottad?:)

Én nem tudom csak úgy eldönteni azt, hogy ne akarjak megfelelni másoknak, de ha már valakivel kezdésből egy közvetlen kommunikáció alakul ki, akkor már önkéntelenül elmúlik ez a probléma, olyankor nem is burkolt és érthetetlen a mondanivalóm. Valamilyen szinten érthető is a megfelelni vágyás, de egy adott ponton már olyan hatása van, hogy simán csak nekem kellemetlenebb a beszélgetés, mivel fárasztó mindig azt az elszerepelt "forma", amit épp elszereplek a másik előtt tetszelgésből, utána csak én fogom akaratlagosan kerülni azt a hamisnak érzett, erőltetett társalgást, amiből nem lesz valódi szimpátia, vagy tartós kapcsolat (az is lehet, hogy ez nem föltétlenül cél, maradhat a pillanatnyi jó élmények megteremtése).

Amikor reálisan nincs konkrét képességem valamire bizonyos helyzetekben, hanem csak valami "álomszerűen" képzelem be magamnak, hogy jó kellene lennem valamiben, amit nem gyakoroltam, az úgy elég célszerűtlen.:) Azonkívül hatalmas hiúságot is érzek magamban azokkal szemben, akik konkrétan gyakorolják, elérik a képességet, miközben én csak ezekben a pillanatokban várom el, hogy a semmiből legyenek.

Ilyesmin nem csupán "egészségtelen" szorongni, hanem beképzeltség is