Jó óvónőnek lenni?

Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy konkrétan hol, milyen intézményben dolgozol, milyenek a gyerekek és a szüleik, milyen a főnök, milyenek a kollégák stb.

Nekem az anyukám óvónő, már szinte 40 éve, úgyhogy kimondottan személyes tapasztalatom nincsen, csak rajta keresztül látom a helyzetet illetve én is sok időt töltök a munkahelyén mert meg szoktam látogatni, valamiért szeretek ott lenni, nem tudom miért :)

Ő azért lett óvónő mert imádja a gyerekeket, nagyon szereti a munkáját és tulajdonképpen ez az egy dolog van, ami miatt csinálja, enélkül szerintem nem is lehet bírni. Alapvetően szerintem nem is a gyerekkel vannak a problémák, nyilván nagy felelősség annyi gyerekkel foglalkozni, a nap végére lefárasztják az embert és akadnak "problémásabb" gyerekek is stb., de ha az ember tényleg szereti őket, akkor azért a munka ezen része abszolút élvezhető. Ami már kevésbé kellemes, az valóban a rengeteg papírmunka... Itt is arra törekednek az óvónők, hogy ott az óvodában letudják és pl. alvásidőben próbálják elvégezni legalább egy részét, de ezt nagyon nehéz összehozni és általában nem sikerül mert mindig akad legalább egy olyan kisgyerek, akivel folyamatosan foglalkozni kell, még alvásidőben is vagy pedig egyéb feladat pl. dekoráció, megbeszélés. Anyukám egy "normál" óvodában dolgozik, ugyanakkor nagyon sok a hátrányos helyzetű roma kisgyerek, van több sajátos nevelési igényű gyerek is, középsúlyos értelmi fogyatékos, autista, Down-szindrómás és bizony ez eléggé megnehezíti a munkájukat, hiszen ők kiemelt figyelmet igényelnek, máshogyan kell velük bánni, fejleszteni stb., valamint a papírmunka mennyiségét is megnöveli. Nálunk most is ki vannak pakolva a papírok a nappaliban, anyukám rengeteget dolgozik itthon is, gyakran valóban éjszaka (bár ez inkább egyébfüggő, hogy ki hogyan és mikor oldja meg) és nagyon sok mindent kell írniuk pl. gyermekmegismerések, csoportapló, hospitálási napló, feladattervek, valamint vannak különböző munkacsoportok és továbbképzéseken is részt kell venniük, ezen felül ott van még a minősítési program is. Tehát összességében rengeteg időt és energiát igényel. Ami még szintén problémás lehet azok a szülők....Például ebben az oviban a legtöbb gyerek elég rossz körülmények között él és nem túl jó családi háttérrel rendelkezik, a szülők nagy százaléka iskolázatlan és nem tud írni és olvasni, van köztük értelmi fogyatékos is, előfordul erőszak és több családban is vannak börtönviselt tagok...ugyanakkor a "normális szülők" között is akad sok olyan, aki például túl elfogult a gyerekével szeben, nem fogadja meg a tanácsokat mert úgy érzi, hogy mindent tud és az ő gyereke tökéletes, illetve gyakriak a szülők között konfliktusok is (versenyeztetik a gyerekeiket vagy pl. a romák-nem romák között is vannak összetűzések)stb. Ezek tulajdonképpen mint megnehezítik a szülőkkel való együttműködést, kommunikációt, itt is előfordult már többször, hogy kiabálnak a dolgozókkal, megfenyegetik őket stb., már rendőrségi ügyek is voltak, tehát ezekre is fel kell készülni.

Én úgy tudom, hogy hivatalosan nem szabad csoportpénzt szedni, de szerintem kevés hely van, ahol ezt betartják mert valamiből fedezni kell a kiadásokat. Amióta az ovi egyházi fenntartás alá került, azóta nagyon sok támogatást kapnak, azonban korábban minden apróságért könyörögni kellett mert nem volt rá pénz, ami nyilván érthető és ha nincs, akkor nincsen, de így az óvónők elég sok pénzt költöttek felszerelésekre, játékokra, különböző eszközökre.

Ez csak egy példa, nyilván nem minden óvoda ilyen, tehát azért ennél van nagyon sok jobb alternatíva :), de gondoltam, hogy leírom mert ilyen is van és előfordulhat, hogy az ember ilyen dolgokkal is találkozik a pályája során és alkalmazkodnia kell, meg kell tudnia szokni és kezelni a helyzetet. ITt is vannak óvónők, akiknek mondjuk problémát okoz az, hogy a cigány vagy a beteg kisgyereket is ugyanúgy kell szeretni és ugyanúgy kell velük is foglalkozni, pedig ha ezt az ember végiggondolja, akkor azt mondja, hogy "persze, szegény nem tehet róla, ugyanolyan mint a többi" stb., de a gyakorlatban már lehet, hogy ez nem ilyen egyszerű. Én azt mondom, hogy ha szereted és úgy érzed, hogy szívesen csinálnád, akkor ne hagyd, hogy elrémisszenek a pályától :)