Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Tanulási lehetőségek » Túl öreg vagyok a jogi egyetem...

Túl öreg vagyok a jogi egyetemhez? Ez volt mindig az életem vágya. Ki jár (t) hasonló cipöben? A gyakorlati tudnivalók érdekelnek.

Figyelt kérdés

Könnyen tanulok. Idöm is van böven és spóroltam elég pénzt a következö évekre. Érettségi bizonyítványom van. (Nem kitünö, de négyes átlagú. Németböl középfokúm van, de felsöfokon beszélek.

Aki le akar róla beszélni, annak nem fog sikerülni. (L, 48 éves)



2017. okt. 13. 12:54
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
29%
:D 48 éves és lánynak hívja magát.
2017. okt. 13. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:

A jog az 5 éves, nem 6. A 6 éves az orvosi. Nem feltétlen ügyvédbojtárnak mehet. Akárhol töltheti a gyakorlatát, hiszen az idő számít (3 év), nem a pozíció. A szakvizsgáig 3 évet akárhol eltölthet. Szakvizsga után meg szintén mehet akárhova, de persze célszerű ott gyakornokoskodni, ahol szakvizsga után dolgozni szeretne. De pl.: 3 év bojtárkodás után, simán jelentkezhet ügyésznek, bírónak, akárminek.


Ha jól értettem nem feltétlen a munkaerőpiacra szánja magát a kérdező a joggal. Szóval az életkor ebben az esetben nem számít. Ha viszont dolgozni szeretne, akkor kb minden el van veszve kapcsolat nélkül, mert senki nem fog felvenni egy ismeretlen 54-55 éves kezdő jogászt gyakornoknak. Szakvizsga után meg közel 60 évesen kezdő pozícióban nem vesznek fel. Szóval ha dolgozni szeretnél akkor kell a kapcsolati tőke, de ha ügyvédnek mész akkor csak a bojtárkodást kell megoldani, aztán lehet irodád, csak nem sokan mennek egy közel 60 éves kezdő ügyvédhez.


Szóval dolgozni nem ajánlom vele, mert ahogy írtad nem feltétlen ez a cél. Bakancslista pipálásnak sosem késő!

2017. okt. 14. 11:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:

Kedves Kérdező!


Vágj bele! Hasonló cipőben járok, nem a megélhetés, hanem önmagam miatt szeretném elvégezni a jogot. Történtek velem olyan dolgok az életben, ami arra engedett következtetni, hogy pénzügyileg és jogilag műveletlennek maradni ebben a világban a legnagyobb hiba. Ehhez persze nem kell jogi egyetemet (sem közgázt) végezni, azonban kialakult bennem egyfajta hivatástudat bizonyos dolgokkal kapcsolatban, aminek az eléréséhez vezető útra ráléptem attól függetlenül, hogy mennyi esély van a betejesítésére. Már korábban elkezdtem a jogot, de ímmel-ámmal csináltam, és mindig halasztgattam, mert nem volt motivációm (+rengeteg egyéb dolog, amik alatt összeroppantam, de úgy érzem sikerült felállnom), és csak mostanra (F,38) ért meg bennem ez a tudat. Most már úgy fogok fel mindent, hogy ha (átvitt értelemben) több leszek tőle, akkor csinálom. Ráadásul a kislányom is rettentő büszke rám! :) Remélem sikerült kedvet csinálnom hozzá.

2017. dec. 7. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:
Előző voltam, még annyit szeretnék hozzátenni, hogy - különösen amennyiben nem a megélhetés a cél - szerintem felesleges azt latolgatni, hogy hány éves lesz az ember, mire elvégzi, milyen eséllyel és milyen munkát, stb. Egész életemben ezeket számolgattam, és sehova sem jutottam (diploma ügyben), mert mindig lebeszéltem magam, illetve hagytam, hogy mások befolyásoljanak. Emlékszem, hogy 20 éves a GDF-re jártam (gazdinfo), ami akkor egy ritkaságszámba menő alapítványi fősuli volt. Ösztöndíjas voltam, de mindenki azt mondogatta, hogy szart sem ér, mert fizetős suli, sosem fogok munkát találni. El tudjátok képzelni, hogy milyen lelkesedéssel csináltam ezek után, majd amikor jött egy törés az életembe, nem is erőltettem magam, hogy folytassam. Aztán felvételire készültem a Miskolci jogra. Mindenki azt hajtogatta, hogy ME jogi diplomával sosem fogok munkát találni, mert hogy az milyen szar egyetem. Persze csesztem rendesen tanulni a felvételire. Aztán már magam beszéltem le a későbbiekben, hogy ennyi, meg annyi éves leszek, mire jogász lesz belőlem. Ha mindenki másra hallgat az ember, vagy engedi önmagát akár tudat alatt is befolyásolni, akkor sosem fog eljutni sehova. Aztán mégis úgy alakult, hogy felvettek egy jogi egyetemre, de akkor már fáradt voltam, és nem érdekelt semmi, plusz jöttek folyamatosan a törések. Azt hiszem a kislányom születése változtatott meg, és ébresztett rá fokozatosan arra, hogy fel kell állni, mindenkit (aki nem kizárólag jót akar, és esze is van hozzá) le kell szarni, és csak csinálni kell. Bocs a regényért, talán hasznára válik valakinek egyszer.
2017. dec. 7. 12:46
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!