Milyen egy orvostanhallgató élete? Mire kell számítanom, ha orvosi egyetemre jelentkezem?

"Mindenhol csak azt olvasom, hogy mennyit kell tanulni, nincs mellette élete meg ilyenek..."

Hát igen, az egyetemre általában tanulni járnak az emberek.

Ez erősen függ az egyéni képességektől is azért. Én pl (sajnos) az a fajta vagyok, aki év közben csak a demókra (ilyen félévközi dogák, felelések) tanul, és vizsgaidőszakban meg szívja a fogát és szidja magát és nem látja a napot másfél hónapig. :D De lehet ezt jobban, jobb időbeosztással csinálni, ha minden nap 2 órát tanulgatsz, akkor könnyebb azért a vizsga is.

De igen, más egyetemekhez képest (corvinus, btk karok) sokat kell tanulni, és tuti lesz olyan, hogy lemaradsz programokról a tanulás miatt.

Élni... Én a szüleimmel lakom, hébe-hóba dolgozom, ha valaki dolgozik, akkor nagyrészt az is alkalmi, rendszereset emellett nem lehet. Első években azért, mert nagyon komoly a tanulás és számonkérés, későbbi években meg azért, mert akkor már nagyjából kezd kikristályosodni, hogy milyen szakirány érdekel, és oda próbálsz klinikai munkával bedolgozni, vagy kutatási témát keresel ami kapcsolódik hozzá (tdk) és akkor azzal foglalkozol. Aki mentős akar lenni, az pl. eljár szekundálni, stb stb. Tanulmányi ösztöndíj van, és szociális is, de utóbbit elég gyéren osztogatják, pedig mi sem vagyunk gazdagok.

ora.semmelweis.hu - itt megtalálod az órarendet, az összes évét, nézegesd.

amúgy szerintem a medikus élete még viszonylag szabad a gyakorló orvosokéhoz képest, én most vagyok nyári belgyógyászat gyakorlaton (harmadév után), és kezdek elbizonytalanodni, hogy akarom-e ezt. szép dolog az orvoslás, de a saját életemet nem szeretném feláldozni érte, szóval én valószínűleg valami olyan szakirányt választok, ami nyugisabb, és inkább hasonlít egy 8-tól 4-ig munkára, mint arra, ha idegsebész akar lenni valaki, és nem nézi soha az órát, hogy már a családjával lehetne, űzhetné a hobbijait, stb. nehéz dolog ez, főleg nőként.

Igen, elég durva azért, az elején lesz nehéz megszokni, hogy lényegesen több anyagot kérnek számon 1-1 számonkérés során, mint középiskolában. Erőltetni kell és előbb utóbb megszokod és gyorsabban fogsz tudni tanulni. Legalábbis nálam így volt. :) Pihenésre, szórakozásra is marad idő ha jól beosztod. Amikor tanulni kell akkor tényleg tanulj.

Az órák szerintem teljesen változóak, volt hogy reggeltől estig bent voltam, de volt hogy csak 8-tól mondjuk délig. Ráadásul lesz óra, ami nem kötelező (azért nem árt bemenni, de nem áltatlak, én se mentem be mindre :D).

Az előadások vagy jók vagy nem. Az előadó mondja az anyagot, közben megy a diasor, és vagy leköt vagy nem. Vannak előadások, amikre érdemes bemenni mert sokat segítenek, de van olyan ami csak időpocsékolás, pláne ha az előadó csak felolvassa azt amit kivetít. Van aki jegyzetel, van aki nem. Többnyire a diasort letöltheted az intézet honlapjáról.

Én kolis vagyok, havonta kapok szociális és tanulmányi ösztöndíjat, abból élek meg nagy nehezen, otthonról ritkán tudnak támogatni. És szerintem orvosi mellett nem sokaknak fér bele a munka. Így is ki lehet készülni, hát még munka mellett.

A DOTE-ról írtam :)

Szia!

Szerintem is nagyon egyénfüggő, hogy mennyi szabadidőd van. Szögezzük le, vizsgaidőszakban nincs. Szorgalmi időszakban ....hát én látok ilyet is olyat is....Van aki max pontos demokat hoz, úgy hogy minden buliban ott van, van akinek semmi nem sikerül pedig sokat tanul és van aki tanul és sikerülget neki kisebb botlásokkal. Én ebbe az utolsó csoportba tartozom. Félévente néhány nagyobb buli belefér meg néha egy két lazább este otthon, de én mindennap tanulok valamennyit, próbálok együtt haladni az anyaggal, amennyire megy..de tény, hogy sokmindenről le kellett mondani. Főleg másodéven. Ott szerintem mindenki eljut arra a pontra, hogy felteszi magának a kérdést "Megéri ezt csinálni?!" ..De ha tényleg ezt szeretnéd akkor minden kiborulás után fel tudsz állni. Fontos a jó időbeosztás. Egy idő után van annyi rálátásod, hogy meg tudod szűrni mi az az előadás vagy ki az az előadó akinek az órájára érdemes bejárni és mi az ami teljesen felesleges. Az ilyen felesleges órák helyén tudsz mást tanulni.

Én koliban lakom, nem dolgozom, otthonról támogatnak. Volt, hogy nagyon jó ösztöndíjam volt akkor én is beletettem azt a megélhetésbe és kevesebbet kértem otthonról és volt, hogy egyáltalán nem kaptam semmit, se szociális ösztöndíjat, se tanulmányit. Változó sajnos, erre nem lehet alapozni...

(DOTE)

Ahogy utolsó írta, eljön másodéven az a pont, hogy "Akarok én orvos lenni?". Vizsgaidőszak nekem abból állt, hogy felkeltem, 1 óra alatt zuhany, reggeli, magamhoz térés, tanulás ameddig bírod, (kisebb megszakításokkal) aztán 5-6 óra alvás és kezdődik előlről. Gyakorlatilag ez az életed. Szorgalmi időszak lazább (bár 3. félév is hasonlóan nézett ki), de ott is sokat kell tanulni.

Munka nem igazán fog beleférni, max alkalmi munkák. Kollégiumban lakok (19000Ft/hó), teljesen megfelel az igényeimnek. Haza 3-4 hetente járok, gyakrabban sajnos nem tudok.

Első félév volt az ahol szinte minden buliban ott voltam, sajnos ez mostanra megcsappant, de nem szabad kihagyni azért a legnagyobbakat! :D

Nem lesz könnyű, sokszor megkérdőjelezed majd hogy jól döntöttél-e, de nem szabad feladni, teljesíthető!

Hát figyelj ez változó. Én az a típus vagyok, aki évközben csak a zhk-ra készül (ebből sem mindre) és vizsgaidőszakban szidja magát ezerrel. De így is megcsinálható. Minden vizsgám meglett. Vannak olyanok akik látástól vakulásig tanulnak, de ez nem jelenti azt, hogy át is mennek majd. Bárki bármit mond, szerintem szerencse igenis kell. És a másik, ne magolva tanulj, hanem értsd amit tanulsz, lásd meg a logikáját.

Előadások őszintén? Baromi unalmasak. Én úgy gondoltam, sokkal többet teszek magamért és a sikeres vizsgákért, ha nem zombiként élek, hanem alszok. Úgyhogy én előadásokra csak ritkán mentem be inkább aludtam helyette.

Én kollégista voltam (18000 volt havonta), kb 40-50ezerből mindig kijöttem havonta. Okosan kell gazdálkodni.

Néha vállaltam alkalmi munkákat, illetve sokan dolgoznak félállásban a sürgősségin.

Az ösztöndíj, ha kapsz, nem sok, de több mint a semmi.

"Valaki mesélne egy kicsit, hogy milyen is az orvosi egyetem?" Hogy erre is válaszoljak, én a nehézségek ellenére élvezem, hogy az orvosin lehetek.

Sok sikert neked!