Bionikán és az arra épülő mesterszakokon végzettek tapasztalataira lennék kíváncsi. Mit dolgoztok, hol helyezkedtetek el?

Az előzővel egyetértek. Én végül az Info-bio MSc-n végeztem, de csak mert 3 félév alatt ledarálható volt, és mellette tudtam dolgozni és kutatni is. Szóval MSc-n már nem a tárgyak érdekeltek, hanem a téma, és az fix, hogy a 2 év kutatási munka és szoftverfejlesztés alatt 3x annyit tanultam mint bármely szakon. A programozást nem az egyetemen tanulod meg, hanem élesben a feladatok által.

Amúgy a kisiklás:

Szerintem a bionikán egyáltalán nem nehéz a programozás, nagyon az alapoktól megy, és őszintén sok végzett BSc/MSc-t ismerek, aki kb egy for ciklust nem bír megírni. Ha ilyen hozzáállással áttudtak menni a vizsgákon, akkor egy babának sikerül az utcáról.

A matek az tényleg kemény, aki nem tanulta gimiben. Nekem is többedjére lett meg a szigorlat, de szerencsére nem csúsztam miatta. Ez is olyan, hogy gyakorlással azért megcsinálható.

Szóval a kisiklási faktor szerintem koránt sem a nehézség miatt van, hanem azért mert 18 évesen nem tudják még a fiatalok, hogy mit akarnak. Bekerülnek egy ilyen szakra, ahol valójában csak ízelítőt kapsz a tudományból + erős term-tud alapokat + kapcsolatokat, lehetőségeket. A többit neked kell kitalálnod. Szerintem erre nem képesek sokan, és akkor jön az, hogy ott állsz téma nélkül, mert nem vagy önálló, és várod a sültgalambot.

Ettől a szaktól én egy lényeges dolgot kaptam: Az egyetem előtt laikusként elolvastam egy tudományos hírt/cikket vagy támadt egy ötletem csillogó szemmel, de fogalmam sem volt mi áll a háttérben.

Az egyetem végére, mikor már bekerültem a kutatásba, cégekhez, és sok-sok nagyon okos embert megismertem, és összeszedtem magamtól a tudást, már elolvasok egy cikket és egyszerűen tudom, hogy hol, kit és mit keressek, hogy megértsem, hozzászóljak vagy továbbfejlesszem. Legyen akár egy célzott daganatterápiáról szó, egy beágyazott mikrokontrollerről, vagy egy optogenetikai implantátumról.

Egyszerűen a látóköröm szélesedett, de az nagyon. Ezt egy sima mérnökinfón/proginfón biztosan nem kapom meg, pedig én is végülis kutató-fejlesztő mérnök lettem, csak 20%-ban maradt a biológia.

...Viszont ahogy látom, Te önállóan tanulod az infót, ez biztató jel :)

Szerencsére a közeg jó, abszolút motiváló... okos emberek jönnek ide, csak értelemszerűen nem mindenkit fog érdekelni végül a dolog. Az egyetem is nagyon sokat fejlődött 6 év alatt, szóval ha tényleg érdekel a dolog, én személy szerint javaslom neked.

Amit tanácsolni tudok, nyugodtan olvasgass tudományos híreket már most. Még nem kell eldöntened mivel akarsz foglalkozni, de minél előbb érdemes beleásnod magad. Facebookon az I Fucking Love Science, Neurobiology, Nature , Science stb ilyen lapokat jelölj be, vagy az Ipon.hu-n (Tudományosan tök jó szinten van!), SG-n is szoktak érdekes cikkek lenni. Vagy ha valami speckó téma érdekel, akkor tudok küldeni angol cikkeket (Főleg neurobiológia, implantátumok, ideg-gép összekapcsolás stb)

Nem baj ha nem értesz belőle sokat, a felfedezés és az érdeklődés szélesítése a fontos. Aztán pár év múlva eljutsz oda, hogy hopp ez a prof pont ezt csinálja, rákérdezel... és már be is nyomott az egyik hi-tech céghez gyakornoknak :) ... én is így voltam, és nagyon sokat segítettek a Pázmányos profok ilyen téren. Sok-sok kutatási téma van már TDK-nak, önálló tanuláshoz stb, már 1-2 év végétől.

...és ez a lényege a kisiklásnak: Amikor MSc elején 4. szemeszterben a prof megkérdezte a 25 fős csoportot, hogy kinek mi a témája, vagy mi az érdeklődése... kb 2-3-an tudtuk megmondani, pedig színötös tanulók voltak majdnem mind. Mi meg lazán tologattuk, volt pár 2-es is, :D ... de másik csoporttársam, hasonló érdeklődéssel, de 2-esekkel, egy külföldi kutatócéghez vették fel nemrég, és előtte naponta kapott állásajánlatokat.

Szóval ha van szakmai tapasztalatod, persze infóval kiegészítve + van lelkesedésed, akkor garantálom, hogy MSc végeztével, egy darab interjúra nem kell elmenned, mert lesz állásod. és emellé még jön a PhD fizu is, ha úgy adódik.

Hasonlóan vagy vele, mint én is voltam /vagyok, úgyhogy leírom az én utamat, hátha segít.

A baj az volt, hogy engem szinte minden érdekelt. Félig humán-művészeti, félig reál beállítottságú vagyok. És a mai napig úgy érzem, hogy semmiből sem vagyok kifejezetten jó, mert szétszórom a figyelmem. Így sok mindenhez értek, de csak kicsit. Ez nem egészen jó.

Eredetileg vegyészmérnökire szerettem volna menni, aztán a kémia fakton elkezdtem – nem is megutálni, hanem csak – kevésbé szeretni a kémiát. Engem a kémiának csak a szerves része érdekelt (amit utolsó, 10. évben tanultunk, ebből a lelkesedésből mentem kémia faktra is), de vegyészmérnökin lett volna minden, sőt, főleg szervetlen kémia lett volna, ahogy néztem. Ezután elkezdtem gondolkodni a biomérnökin, esetleg biológián, de arra kellett rájönnöm, hogy ezeken a szakokon is van minden. Engem a biológiának csak egy része, emberbiológia és biokémia, érdekelt volna. Aztán egyszer időt szántam rá, hogy elolvassam az összes szak ismertetőjét, és akkor találkoztam először a bionikával. A leírás alapján teljesen beleillett a képbe, azaz minden tudományággal foglalkozott, de nem a teljes ággal, hanem pont azzal a részükkel, ami engem érdekelt volna, továbbá a modern technológiákkal, ami még inkább izgatott.

Viszont ezen kívül engem nagyon érdekeltek a nyelvek, a pszichológia, a szociológia, a jog és a művészetek is. Semmiképp sem akartam bölcsész szakra menni, gyakorlati okokból, pedig nagyon érdekelt volna az anglisztika és a magyar is.

Elmentem két bionikás nyílt napra is, ahol rövid előadásokat lehetett meghallgatni. Úgy nézett ki ez, hogy három csoportba sorolták őket (bionika, mérnökinfó, és vegyes), és miközben mentünk az egyes előadásokra, körbementünk az épületben. Én a bionikára és a vegyesre mentem el, és a vegyesen volt egy előadás a fordítóprogramokról. Akkor az nagyon tetszett, de tudtam, hogy az nem egy bionikás előadás volt, és emellett a bionikás előadások is nagyon tetszettek ugye, szóval annyiban maradt a dolog. És most itt vagyok 5 évvel később, áttértem mérnökinfóra, a diplomámat egy nyelvtechnológiai dologról írom, és legszívesebben ezzel kapcsolatosan is dolgoznék. Korábban vagy nem ismertem a nyelvtechnológia szót, vagy nem tudtam, mit jelent, mert ha tudtam volna, biztos, hogy már korábban elorientálódom ilyen irányban. Nekem három évet vett igénybe, hogy megtaláljam, ami a legjobban tetszik. Emiatt örülök, hogy bionikára mentem, ugyanis a bionikán programoztam életemben először és a bionika vezetett be ebbe az egész „technológiai világba”. A bionikán mindent kipróbáltam, és nagyjából minden tetszett is, mint ahogy mondtam, nekem minden tetszik. Mégis ha egyetlen dolgot kéne mondanom, ami a legjobban leköt, az a nyelvtechnológia lenne, mert integrálja az infós /mérnöki oldalt, a nyelvi /pszichológiai /társadalmi oldallal. Fantasztikus szerintem!

Erről a 62%-os jobban fog tájékoztatni, mert okosabb, de szerintem a bionikán nincs meg a környezetvédelmi oldal. Egy tárgy sem jut eszembe, amit hallgattam volna, és ezzel kapcsolatos. Nyilván a kémiai tárgyaink közvetetten mind kötődnek, de körülbelül ennyi. A kémiai /biológiai tárgyaim: biokémia, szerves kémia (bár akkor még egyben tartották a kettőt), molekulák világa, biofizika, sejtbiológiai (két félév), immunológia (nem köt.), agykutatás (kicsi, de nagyon érdekes tárgy volt, nem köt.), neurobiológia, funkcionális neurobiológia (nagyon érdekes), elektrofiziológia, neurális interfészek (nem köt.), két mikroszkópos minitárgy, és még volt valami számítógépes-gyógyszertervezéses választható tárgy is, ami nem volt kötelező.

Te sokkal nagyobb előnyben vagy velem szemben, hiszen neked nem vadi új a programozás fogalma. Szerintem nyugodtan menj el bionikára, ott jobban belelátsz mindenbe, kipróbálsz mindent, és ha mégis maradsz a programozásnál, nem lesz lelkiismeret-furdalásod sem, hiszen te belenéztél mindenbe. Sokan programozók úgy, hogy semmi diplomájuk nincs, ráadásul a bionikán igenis megvan a keret a programozási tudásod továbbfejlesztésére, tehát még ezzel is előrébb vagy, mint mások. Legvégső esetben meg csinálhatod azt, amit én: áttérsz. Ha semmiképp sem akarsz mesterképzésre menni, akkor már előtte is áttérhetsz. Ha egyből mérnökinfóra mész, akkor kevesebb belátásod van a bionikára, mint fordítva. Ezért ha csak a bionika vs. mérnökinfón gondolkozol, én mindenképp a bionikát ajánlanám.

Mesterséges intelligenciás, gépi tanulásos, és a nagyon ezekre épülő nyelvtechnológiás állások vannak, de elég nehéz megtalálni őket. Szerintem ezekre igaz kifejezetten, hogy egyetemről, ismerős, tanár által kell megtalálni őket. Pl. én kimentem a hvg-s állásbörzére, mondván, hogy keresek valami nyelvtechnológiás állást, de mindenhol csak néztek rám, mint a boci, nekem kellett elmagyaráznom, mit jelent a szó. Egyedül a Noikánál említették, hogy van ilyen irányú kis kutatásuk, amit az egyik dolgozó végez, mert érdekli őt. Ez furcsa volt számomra, hiszen a nyelvtechnológiai és a webbányászat olyan területek, amelyek nagyon sok helyen előjönnek, bármilyen weboldalnál, kommunikációval vagy lényegében bármivel foglalkozó tech cégnél. Ezek szerint – és ezt ott is mondták – ilyen típusú (bármilyen gépi tanulást érintő) munkakörökre külföldön, ahol van pénz a kutatásra, nagyon nagy a kereslet, vannak ilyen álláshirdetések. Ezzel szemben itthon még rendes neve sincs a foglalkozásnak, és persze dolgoznak ilyesmit emberek, ebben biztos vagyok, de álláshirdetést így nem nagyon adnak fel. Úgy érzem, hogy pl. ha nyelvtechnológiával akarnál elhelyezkedni itt az egyetem segítsége nélkül (vagy azzal is?), akkor az út valami ilyesmi lenne: keresel egy nagy tech céget, elkezdesz ott dolgozni, és amikor már bizonyítottad, hogy jó vagy és így megengedik, elkezdesz saját projektekkel foglalkozni szabad idődben /részidőben, és a végén még teljes állásban is elorientálódhatsz a nyelvtechnológia felé, ha a tudásod, a szerencse és a lehetőségek úgy adják. Én valahogy így látom.

„Amikor MSc elején 4. szemeszterben a prof megkérdezte a 25 fős csoportot, hogy kinek mi a témája, vagy mi az érdeklődése... kb 2-3-an tudtuk megmondani, pedig színötös tanulók voltak majdnem mind.”

Nem BSc-re gondoltál? Azt tudnám elképzelni. MSc-n az ember már túlvan egy önlab+szakdoga körön, és túlvan valószínűleg egy önlab+önlab/mérnöki terv körön is. Ha nem is érdekli annyira, amit csinál diplomának, erre akkor is válaszolhatná a szakdoga /diplomaterv témáját. Nálunk is feltették egy tárgyon ezt a kérdést, és nem válaszoltak rá az emberek, holott tudom jól, hogy mindegyikük beleártotta már magát valamilyen témakörbe mélyebben. Én sem válaszolnék, mert csöndes vagyok, nem kötöm az orrukra, pedig nekem aztán a nyelvtech olyan egyértelműen ott van, hogy annál már nincs is egyértelműbb. És ugyan BSc-n még nem voltam nyelvteches, viszont akkor is érdekelt nagyon sok minden, de ha nem muszáj, biztos nem válaszoltam volna egy ilyen kérdésre, és ezzel sokan így vannak. Vagy válaszolhatnám azt, hogy „akkor most soroljam?”. :D

A jegyek valóban nem számítanak az állásinterjún, nem ez dönti el, hogy ki mit tud. A jegy sokszor csak szerencse eredménye. Viszont szerintem egy szakról jövő embereknél azért mégiscsak jó metrika az összemérésre, vagyis jobb, mint a „semmi-metrika”. A jegy nemcsak a tárgybeli tudást értékeli, hanem sok mást is: kitartás, szorgalom, alaposság, leleményesség, jó előadóképesség, stb., és ez mind fontos egy munkánál. Jó /rossz jegyekkel elhelyezkedett /nem helyezkedett el, sokat keres /nem keres sokat: lehet miden egyes variációra hozni sok példát és ellenpéldát.

Én pl. pofátlanul beleírtam az önéletrajzomba, hogy ötös volt a diplomám, és interjún még meg is említették, hogy látják, hogy ötös, ez tök jó, meséljek róla. (Egyébként magamtól biztos nem írtam volna bele, valami mintáról másoltam, aztán gondoltam, akkor már miért ne?) Fel is vettek egyből, ez volt az első állásinterjúm. Egy ellenpélda pedig: volt egy elég lusta, nemtörődöm osztálytársam, aki nagyon okos volt, de mivel lusta volt, mindenből rossz jegye volt. Őt felvették egy jó helyre. Kérdés, hogy a munkájában is olyan nemtörődöm-e, mint a tárgyaknál /jegyeknél? Ha ott összeszedi magát, akkor persze nagyon jó munkaerő lesz, jobb, mint én. Ellenben ha nem szedi össze magát, rosszabb munkaerő lesz, mint a bukott, de lelkiismeretes osztálytársaink. Egy másik osztálytársam bukott Javából, mégis felvették. Java programozónak. Igen. Aztán kirúgták. Nem azért nem állta meg a helyét, mert Javából megbukott, hanem mert nemtörődöm volt, de nagyon magas szinten. És igen, bukni is azért bukott, mert nemtörődöm volt. Egyszóval a jegy sokat elmond valakiről, viszont nagyon tanár- és számonkérésfüggő, hogy éppen pontosan mit. Ezért valóban nehéz rá alapozni, és nem is szoktak!

A bionikánál a bukás /bukdácsolás nyilván nem olyan nagy probléma, hiszen ott ezerfajta tárgy van, és igazából neked elég csak abból igazán jónak lenned, amivel foglalkozni szeretnél, a többi nem számít. Vagyis talán az alapok mégiscsak számítanak. Nem vennék fel egy olyan embert mérnöknek, aki csak negyedjére ment át matek szigón pl…

Szóval engem bionikai diplomával felvettek programozónak, emiatt is mondom, hogy ha ezt a biztonságos utat ott akarod tudni a tarsolyodban, akkor ott lesz, még akkor is, ha bionikára mész. Programozókat mindenhova keresnek, engem vagy egy tucat helyről visszahívtak, és senkit nem érdekelt, hogy bionikából van diplomám.

Lehet évfolyamtársak voltunk :)

Amúgy két dologban igazad van, egyrészt a témát lehet nem mondták el sokan annak idején... MSc első félévben, de szerintem nagyon sokan csináltak egy olyan témát ami végül nem érdekelte őket, és MSc-n pedig váltottak. Mellesleg én is pont így voltam, csak akkor már a 3. labort váltottam. Egyébként elképesztően nagy szükség van a kutatásban programozókra, szóval bármelyik csoportban voltam, nagyon nehezen engedtek el. Csak ez ugye azzal jár, hogy akkor ingyen már nem szeretne az ember komoly fejlesztési munkát végezni, (de alacsony órabérért sem... kutatásban pedig nincs túl sok pénz. Sima kutatói "órabér" 800-1000 Ft között van diákként, ha egyáltalán fizetnek). A lényeg, hogy kutatócéghez kerültem végül, ahová szakmai előmenetellel interjú nélkül felvettek. Doktori ösztöndíjjal együtt már kijön egy átlag programozó fizetés. Szóval akiket ismertem, szerintem vagy nem mondták el, vagy épp akkor váltottak témát.. de az fix, hogy a BSc-t nagyon könnyű elvégezni egy kamu témával. Igen sok kamu témás ismerősöm is volt, ez tény - Aki már akkor tudta, hogy biztosan nem érdekli a dolog, csak önlab kredit, meg szakdoga. Nekem a téma is úgy alakult, hogy én már 6-8 éve tudtam, hogy engem az implantátumok, idegi interfészek érdekelnek és tudatosan erre fűztem fel a labormunkát is. Még ha nem is kapcsolódott szorosan hozzá, de skill és tapasztalat szintjén igen.

Tehát még ha tudod, hogy biztosan nem akarsz mondjuk elektródákat szúrogatni patkány agyakba, és mad scientist lenni attól még rengeteg tapasztalat jön belőle. :)

Ha a környezetvédelem a fő irány, akkor erre lehet felfűzni mindent. Mikrofluidikai chipek pl, biokatalizátorok, enzimek stb. Ehhez tartozó szimulációk, matek modellek stb. BSc alatt úgy is kialakul az érdeklődési kör... lehet majd másba szeretsz bele. Van egy haverom ő pl szennyvízkezelő intézetben volt, biomérnökként... és állandóan panaszkodott, hogy nem tud programozni. A munka pedig bionikusnak teljesen jó.

Másik dolog a jegyek: Ebben módosítom az álláspontomat, bár nekem is 5-ös lett végül a diplomám, ami kellett is a SE doktorihoz... de azért BSc-n becsúszott pár rossz jegy is, amiket gyűlöltem tárgyakat.

Közben rájöttem, hogy azért a jegyek fontosak, főleg ha külföldi MSc-re akarnál menni. Annyi a lényeg, hogy meg kell találni a balanszot a szakmai érdeklődés, téma és a tanulás között... szerintem többet ér, ha szenvedélyesen foglalkozol a témáddal, mint egy 4-es miatt újra vizsgázni egy idióta tárgyból... viszont külföldi jelentkezéshez azért nem ár a jó diploma (bár kitudja, lehet ott is többre értékelik, ha már van pár posztered, vagy tudományos előadásod)

Ingyen ne is végezz komoly fejlesztési munkát, sőt, nettó 300k alá ne add. Esetleg ha valami kivételes lehetőségről van szó, ez ugye bionikán előfordul, tradicionális programozóknál nem igazán.

Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy a kutatói munkakörben milyen programozási feladatok elvégzésére van szükség. Tehát egy bionikus, aki nem teljes programozói állást vállal el, de mégis programozik munkája során, milyen jellegű feladatokat csinál, másokkal együtt dolgozik-e, és hogy fér ez össze a munkája nem-programozói felével? Hogy néz ki egy munkanapja lényegében? Három laborban is dolgoztál, jól értem? Melyikben mi volt a programozói + nem-programozói része a feladatodnak?

Azért is gondolom, hogy bionikusként jogos a magas fizetési elvárás, mert egy bionikus több mindenhez ért, illetve ha szükséges, szinte bármit meg tud és meg hajlandó tanulni, magyarul kettő/sok az egyben emberről van szó. Emiatt szerintem még akkor is sokat ér egy igazi bionikus (nem a kamu emberekre gondolok), ha nem szakosodott egy konkrét dologra. Persze jó, ha van egy témája, és akkor igyekszik abban elhelyezkedni. De ha nincs, akkor is – én úgy érzem – előnyben van, mert az alapok csomó mindenből megvannak neki. Így maga a specializálódás az egyes munkahelyeken történhet meg, ahol megtanulja a konkrét feladatot, amit ott el kell látnia. Ellenben pl. egy sima programozóval, aki nem fog akarni nem-programozói jellegű feladatokat ellátni, vagy ilyen témákba beleásni magát, irodalmazni. A munkahelyre való bejutás viszont nehezebb lehet, előzetes specializáció nélkül; az kell, hogy lássák, hogy van az emberben potenciál. Nem biztos, hogy ezt jól gondolom, mert soha nem próbáltam bionikusként elhelyezkedni, de úgy érzem, ez a hozzáállás lenne a helyes.

Hasonlóan érzek a nyelvtechnológiával kapcsolatban. Azt látom, hogy még azok az osztálytársaim, akik felvették a nyelvteches tárgyakat, se értenek igazán a nyelvekhez. Olyan fogalmak, hogy kopula, tárgyas igeragozás vagy névszó, teljesen újak számukra. És pedig ezek gimnáziumban elvileg megtanult alap dolgok. Emiatt van egy olyan érzésem, hogy én tudok valamit, amit más mérnökök /programozók /webfejlesztők nem. Akik pedig tudják, a (digitális) bölcsészek, meg nem tudnak (normálisan) programozni. Ezáltal én értékesebb lennék, mint ők, én „kettő az egyben” vagyok. Amikor egyszerű programozói állásban helyezkedem el, akkor a tudásom egy részét (nyelvi és bionikus) száműzöm, a háttérben fognak ülni, és így nincsenek megfizetve. Arról nem is beszélve, hogy igazán élvezném, ha a nyelvi tudásomat is használhatnám.

A BSc diplomát akkor nézik, ha csak az van. Bionikusoknál ez kevésbé fordul elő, hiszen ott az alapképzés nem elég, és aki valóban bionikusként szeretne elhelyezkedni, annak (sajnos vagy nem sajnos) tovább kell mennie mesterre. Azért szerintem ha valaki ügyes, és talál egy munkahelyet, ahol pont az csinálja, amit szeretne, megúszhatja mester nélkül is, de ez nagyon ritka. Sima programozóknál ez nem így van, sőt, ők alapképzés után már teljes erővel dolgoznak, és eszük ágában sincs mesterképzéssel húzni az időt. Én nem éreztem elég biztosnak a programozói tudásom, annak ellenére, hogy már bionikán is áthallgattam néhány mérnökinfós tárgyat, illetve mindenképp el akartam menni Erasmus-ra, amit bionikán BSc-n valahogy nem szorgalmaznak annyira.

Örülök, hogy létrejött ez a poszt, ezek igazából a lényeges kérdései ennek a szaknak. :) Remélem neked is sikerül hamarosan a nyelvtechnológiás munkakörbe bekerülnöd.

A bérekkel kapcsolatban az a helyzet, hogy szinte kötelező ezen a szakon BSc és MSc alatt legalább pár hónapot, vagy félévet projecteken dolgozni, sokszor kemény fejlesztési munkát vállalni ingyen is (Vagyis az önlab téma, szakdolgozat téma a "fizetség"). Ahhoz, hogy kutatóintézetektől vagy cégektől kapj pénzt, ki kell emelkedni. Itt jön be az, hogy nincs annyira pozitív megítélése a bionikusoknak, hiába gondolnánk, hogy egy mindenhez értő mérnököket képeznek. Valójában inkább semmihez nem értő emberek alkotják az idejárók többségét. Úgy értve, hogy nem tudnak programozni, vagy alig, de a mérnöki részhez sem értenek. Aki igen, annak sem annyira mély a programozási tudása. A cégünknél pl a programozók eléggé lenézik a bionikusokat, pedig nálunk rengeteg diák van. Most kezdünk kiépíteni a legjobb Pázmányos diákokból egy nagyon jó csapatot, és próbáljuk a hírnevet helyreállítani. Azért itt már mindenkiben bennevan a versenyszellem, és ha nem is tud programozni, cserébe jó matekos és elemzőképességgel bír, vagy ügyes a biológiai részben. A munka részre visszatérve, nekem már kicsit nagyobb lett a felelősségköröm, pont ezeknek a diákmunkák összefogása és ellenőrzése. Mi főleg kutatói szoftvereket csinálunk, amikkel a kísérletek kielemzhetőek. Kép-jelfeldolgozás, statisztika, modellezés is. Rengeteg adat van, amik a látókéreg 3D-s fluoreszcens jeleiből adódik. Most kollaborációban nekiálltunk egy deep learning / gépi tanulás projectnek is, a végső cél a látás információfeldolgozásának, kódolásának feltörése, majd a mintázatok visszastimulálása lézerrel. Ez kb egy 5-10 éves project. Nagyjából 80%-ban képfeldolgozással, és automatizálással foglalkozok. Ugyanakkor csináltunk már Arduinora hardveres megoldásokat, és az egereknek különféle kísérleti eszközöket. Egy zseniális külsős srác virtuális valóság szemüveget épített egereknek :D ... és a következő lépés a kismajmoknak való szemüveg. A látókéreg felett egy beültetett ablak, amin keresztül kiolvassuk az agyukból a kódot egy 3D-s lézermikroszkóppal, amit a cég gyárt. A sejteket előzőleg génmódosító vírussal injektálják, ezért villognak. Innen az a sok adat :)

Ugyanakkor mivel a cég fő profilja nem csak a kutatás, hanem főleg a mikroszkópok eladása, ami egy több milliárdos üzlet... ezért az ügyfelek neves külföldi laborok, kutatók, akiket supportolni kell. Egyre több ilyen kisebb kutatószoftveres support feladatom is van. Ez inkább ilyen after sales meló. Nagyon örülök neki, mert ezáltal fejlődnek ezen skillek is, nem csak a kockulás. A maradék 20%-ban pedig biológiai részt csinálom, néha résztveszek a mérésekben, lassan elkezdem gyakorolni a műtéteket, és főleg cikkeket olvasok. Mivel most már SOTE PhD-sként nekem is részt kell vennem a cikkek írásában, majd elsőszerzősként is, ezért komolyan rá kell koncentrálnom ezekre is.

Viszont nekem is igazából "koca" programozói tudásom van, sokat foglalkoztam képfeldolgozással, de autodidakta módon. Most teszem rendbe OOP elvek szerint, clean coding Python vagy C++ OpenCV alatt a tudásomat. Van még egy mellékes Arduino oktatói cégötletünk is, amire lehet lesz majd grant is, és hobbiból pedig egy egyszerű, de szerintem ütős Androidos játékot akarok fejleszteni Unity-ben. Ehhez C# kell majd, és elővenni a régi grafikus és 3D modellező tudásomat. Ha jól haladok, akkor lehet szervezek rá egy csapatot, és tőkebevonás is reális talán.

Lényegében azt tudom mondani, hogy a bionikusok nincsenek megbecsülve, hiszen amolyan öszvérként vannak kezelve. Persze játszanak az egerekkel, meg cikkeket olvasnak, és ezért adjunk nekik 300 nettót? Na nem... sok cégnél így gondolkoznak. Ha meg programozónak megy valaki tisztán, akkor rádobják a szar melókat, és megőrül. Nehéz megtalálni az érdekes R&D állást, úgy, hogy jól is keressél. Pótolhatatlannak kell lenni és akkor problem solved :D

Az biztos nem igaz, hogy az itteni végzett MSc-sek hirtelen jó állást kapnak, mert a promó anyagban ez volt. Senki, soha nem kapott innen jó állást, előtte nagyon keményen megdolgozott érte ingyen, és felküzdötte magát a pótolhatatlan szintre. Addig pedig gyakori a 150 nettós kutatói bér, amit egy Richteres takarítőnő visz haza...

Jelenleg valóban nem túl képzett a kimenet sajnos, ez pedig nem szül olyan jó megítélést. Az igazság az, hogy nagyon kevesek tudják kezelni azt a helyzetet, hogy "mindenhez kell érteni, de valójában semmihez sem értenek"...és az egyetem végére jössz rá, hogy semmit sem tudsz, annak ellenére, hogy 5-ös diplomád van. Minden új tudásmorzsáért és specializációért újra le kell ülni, és sokkal keményebben tanulni. Amíg nem lesznek ilyen végzettek többségben, addig nem is lesz túl jó a megítélése a végzetteinknek.