Van esélyem az egyetemre, vagy inkább ne is próbálkozzak? (Regény)

(Csak akinek van türelme)

19 éves vagyok, esti gimnáziumban tanulok. A nappalit otthagytam, egy viszonylag igényes egyházi gimi volt, de kibuktam. Személyes problémáim voltak, nem érdekelt a tanulás, rengeteget lógtam ha épp nem átvergődtem a kettessel akkor buktam, a tanárok gyűlöltek, terhükre voltam, rengeteg probléma volt velem, teljesítményemmel, a magatartásommal úgyszintén. Képtelen voltam a beilleszkedésre, az alkalmazkodásra. Ősszel kiiratkoztam, a bizonyítványom szégyellni való, a tudásom szegényes. Általánosban 4,25 volt az átlagom a nyolc éves év végi eredményeim szerint, akkor még nem voltak problémák velem, nem voltam rossz tanuló. Csak ahogy jött a gimi, történt velem valami... általánosban sem tanultam, de legalább bejártam rendesen, figyeltem az órákon. Igazából nem is tudom hogyan kell tanulni, csak végszügséglet esetén amikor rá voltam kényszerülve akkor ültem le. A szüleim se tanultak velem soha, még alsós koromban se.

Tehát most esti gimnáziumba járok szeptember óta. 2 évbe van belesűrítve a 4 éves anyag. Jövőre érettségizek és eddig csak azért csináltam, hogy csináljak valamit meg ha már a 9-10 meg van akkor csak befejezem lesz ami lesz alapon. De ahogy telik az idő, kezdek rájönni, hogy én talán többet akarok az élettől mintsem egy egyszerű szakmában dolgozni, vagy egy gyárban robotolni, esetleg kikényszerülni külföldre mosogatni vagy bébiszitterkedni, stb. Minden nap látom, ahogy a szüleim kínlódnak, hogy megéljünk, nélkülözésben nőttem fel egy vidéki kisvárosban, egy ingerszegény környezetben.

Én nem ezt akarom, nem akarok csak egy egyszerű munkás lenni. Értelmiségi szeretnék lenni, meg akarok ismerni másféle embereket, tehát más körökben akarok mozogni, nem a primitív proli emberek között. Ne vegye senki magára, de eddig csak ostoba, képzetlen, barátaim voltak akik csak éltek a nagyvilágba, tipikus igénytelen, céltalan, ami a szívemen a számon bunkó típusú emberek. Elég volt belőlük, és nagyon jól tudom, mit beszélek. Rájöttem, hogy én nagyon nem ilyen vagyok.

Szeretnék továbbtanulni, de sajnos már csak egy évem van az érettségiig, a másik hogy nagyon hiányos a tudásom. Eddig magasról sz_rtam az egészre, mindig halogattam a tanulást, ha meg elő is vettem a könyvet állandóan elkalandoztam. Kb. a tanulás abból áll nálam, hogy 10percig olvasom 40percig pihenek/telefonozok nézek ki a fejemből stb. pedig fordítva kéne lennie.

Régi vágyam a pszichológus/pszichiáter szak, de erről már lemondtam mert úgy se kerülnék be, az angolom nagyon gyenge.

Bioszból tudok a legtöbbet és még érdekel is, és inkább vagyok reálos mint humános, de igazából nem sok különbséggel. Nincs konkrét elképzelésem, de bioszból szeretnék érettségizni, plussz informatikából ami már adott volt az iskola által. A cél egy olyan 3-4-5-ös érettségi, tehát semmiképp sem a kettessel való átvergődés ami lenne egyébként...

Kb úgy állok most, hogy matekból a 9-es anyagot tudom egy gyenge 2-es szintre, a 10-est olyan 2-es 3-as szintre.

Töriből 3-asra kisérettségizem a két éves anyagból.

Bioszból 4-esre írtam az érettségi feladatlapot, de ami a tudást illeti inkább olyan 3 szinten vagyok. 3-as is voltam belőle, de nulla tanulással.

Angolból épp hogy átmentem, nagyon nem megy. Se nyelvtan, se szókincs. Egyszerűen 0. Csak ami a netezésből, filmnézésből rám ragadt.

Az infót azt tudom.

Nyelvtanból is szintén alig tudok valamit, 1-es 2-es szint kb.

Irodalomból buktam.

És még jönni fog a 11-12.-es anyag ami teljesen új lesz.

Szerintetek van esélyem 1 év alatt felhozni magam 3-as feletti szintre mindenből szinte a nulláról? Mennyi tanulás szükséges hozzá? Tényleg szeretném megcsinálni, bár én is látom, hogy mennyire reménytelen.

Köszönöm a válaszokat.