Mi szabja meg egy oldoszer illekonysagat?

Egyrészt a molekulatömeg: minél nagyobb a molekula, annál magasabb a forrpont, és így csökken az illékonyság is. De van egy másik fontos tényező. Ha megnézzük a vizet (18g/mol, forrpont=100°C) és a kénhidrogént (34g/mol, forrpont=-60°C), akkor az előzőekkel nagy ellentmondást tapasztalunk. Ugyanis nagyon fontosak még a másodrendű kötőerők amik összetartják a molekulákat. Ha ezek erősek (pl. a víz H-hídjai majdnem kovalens kötés erősségűek), akkor nyilván nehéz kiszakadniuk a molekuláknak a folyadékhalmazból, így kevésbé illékonyak lesznek. Ha gyenge kötőerők (diszperziós kölcsönhatás) tartják össze őket, mint pl a diklórmetánt, akkor illékony lesz a viszonylag nagy molekulatömeg ellenére. (85g/mol, forrpont=40°C) Egyébként a vízre visszatérve, van egy fogalom, a látszólagos moláris tömeg, ami a 2 jelenség között próbál kapcsolatot teremteni. Ezt azt állítja, hogyha mondjuk 15 db vízmolekula "összetapad" H-kötésekkel, akkor ennek a klaszternek a látszólagos moltömege 15*18=270g/mol, ami így már magyarázza a magas forrpontot. A vízben ez nem ritka, sőt vannak több molekulás klaszterek is, ezeknek van egy eloszlása és egy átlaga, az határozza meg a látszólagos moltömeget, s így a forrpontot.

Tehát a molekulatömeg csak hasonló molekulák között (pl. kétféle alkohol) magyarázza a forrpont és illékonyság változását. Két teljesen különböző karakterű oldószer esetén fontosabb a másodrendű kötőerő.

Én Dr Veszprémi Tamás: Általános Kémia c. könyvéből tanultam. Ő a BME professzora, jártam is hozzá előadásra, hihetetlen jó előadó és remek könyvet írt, még vicces is amellett hogy informatív. Nem könnyű, elég gondolkodtató olvasmány, de csak ajánlani tudom.

Az acetadmidban nem vagyok biztos, én azt gondoltam volna ha tippelnem kéne, hogy az folyadék. De hát ugye ha ránézünk a szerkezetére, van benne egy O ami jó H-hid akceptor, és egy NH2 ami jó donor. 59 g/mol, az azért annyira nem alacsony, de biztos van még valami. Például előfordulhat hogy a kristályszerkezetnek van valami olyan tulajdonsága, hogy annyira stabil vagy jó illeszkedésű hogy nehéz belőle kiszakítani a molekulákat. De ez csak okoskodás, ebben mos annyira nem vagyok biztos.