Hogyan döntöttétek el, hogy mik szeretnétek lenni?

Egy figyelmes szülő meglátja a gyereke affinitásait. Nem megbélyegzés, nekem sem mondták meg. Én a családi helyzetemből adódóan döntöttem el, hogy mi szeretnék lenni. Óvodapedagógiát tanulok, hogy ne legyek olyan anya, mint amilyen az enyém.

Mérlegelj. Csinálj 2 oszlopot. Előny és hátrány. Nem butaság, tényleg sorold fel, írd le egy A4-es lapra. Látni fogod az eredményből adódóan. Tipikus esete annak, hogyha feldobsz egy érmét, rájössz, melyiknek szurkolsz.

Mindenki elbizonytalanodik magában a képzés során is, valóban ez akar-e lenni. Sokan meggondolják még akkor is és még a képzés végeztével is. Akkor másikat kezdenek.

Viszont fontos, mindenképpen menj valahova, természetesen szerencsés oda, amiben szeretnél majd elhelyezkedni.

Én 9.-es koromig biztos voltam abban, hogy mérnökinformatikus leszek (Apukám és bátyjám miatt)

Ha ezt szeretnéd, ha az orvosit, akkor csináld azt! Ha csak attól félsz, hogy azért akarod, mert doktor, akkor menj kémiára, biológiára, (Bsc). Mármint csak a gondolattal eljátszva, mennyire érdekel téged ez az ág.

Sehogy. Mai napig nem tudok erre a kérdésre válaszolni, pedig közelebb vagyok a 30hoz mint a 20 hoz.

Ami érdekel és leköt, magyarán a hobbim, azzal nem tudnék 8 órát kötelezően foglalkozni. Mert ha kötelező, akkor nem lenne hobbi és nem lenne élvezetes a számomra.

Anno én is sok pályaválasztási tesztet töltöttem ki. Néha az egészségügy jött ki, de legtöbbször nagyon eltérő dolgok. Szerintem arra ne hallgass.

Már akkor orvos akartam lenni, mikor kisgyerek voltam. Aztán mikor ötödikes lettem megszerettem a törit a tanárom miatt, jött az, hogy a jogi kar az álom. A kémia tanárom nem volt valami jó, utáltam is az órákat, és síkhülye is voltam :D Sokat agyaltam, hogy na akkor mi legyen, féltem, hogy nem bírnám az orvosit, és hogy az érettségire se tudnék 2 év alatt felkészülni. Aztán faktválasztáskor döntöttem úgy, hogy na jó, megpróbálom a töri, magyar emelt helyett inkább a biosz, kémiát. Sokat szenvedtem, főleg a kémiával, mivel a nulláról kezdtem, de megszerettem. Most érettségiztem, felvettek orvosira:) De ha nem lett volna elég pontom, akkor jövőre újraérettségiztem volna. Ja és szüleim támogattak, mindegy volt nekik, hogy humán vagy reál, csak hogy azt válasszam amit tényleg szeretnék:) Ha tényleg orvos szeretnél lenni, ne add fel! Sok sikert kívánok, akárhogy is döntesz.

Kisgyerekként iszonyat beteges voltam. Akkor mindig megkaptam azt az "élettanácsot", hogy nem szabad orvosnak lennem, mert minden bacilust azonnal összeszednék. Szerencsére az évek alatt ezt valamelyest kinőttem, viszont azt a gondolatot, hogy nekem nem szabad beteg emberekkel foglalkoznom, azt nem. Őszinte leszek, utána nem is jutott eszembe, hogy biológiával, kémiával foglalkozzak, a matek maradt az érdeklődésem központjában.

Nem szántak a szüleim közgazdasági pályára, viszont úgy éreztem mindig is, hogy akkor hálálhatom meg a támogatásukat, ha erre az útra térek, jó keresetem lesz, és egyszer majd tudom őket/testvéreimet támogatni (anyukám anno nem mehetett erre a szakra tanulni). Így most itt vagyok, utolsó évem lesz, már egy évet dolgoztam a suli mellett, így nem csak tankönyvi tapasztalatom van a pályáról. Mégis gyakran éreztem, hogy nem olyan dolgot csinálok, amivel hasznos dolgot tennék. Többre tudnám értékelni magam, ha olyan problémákat oldhatnék meg, melyek közvetlenül kapcsolódnak emberekhez, nem számokhoz, adatokhoz.

Nem tudom, hogy az orvosi/egészségügyi pálya lenne-e számomra megfelelő, viszont abban az egyben biztos vagyok, hogy ez sem teljesen az, amit tényleg szeretnék csinálni.

Az én tanácsom neked az, hogy ha olyan pályára lépsz, amivel kapcsolatban ha csak nagyon nagyon kicsit is, de érzed, hogy nem biztos, hogy a te utad lesz, egy félévnél tovább ne várj a csodára, mert nem jön el.