Orvosira lehet esélyem bekerülni?

Már nem vág olyan jól az agyad mint a 18 éveseknek, és mire nem rezidens orvosként dolgozhatnál, már 35 éves lennél. Biztos? Plusz fogynak az állami féléveid, az orvosi 1 millió félévente, a következő 6 évben nem tudsz majd dolgozni mert orvosi mellett lehetetlen (aláhúzva!), meg ennyi kihagyás után elég kemény lenne megcsinálni egy jeles emelt kémia és biosz érettségit.

Szerintem életed legnagyobb baromsága lenne, de ez csak egy vélemény.

Hát, ezt neked kell eldönteni. Szerintem ha ez lenne a vágyam, és meglenne a lehetőségem, akkor megpróbálnám a helyedben. Nem szeretnék úgy élni, hogy mindig azon gondolkodom, hogy "mi lett volna ha.."

De azért pár dolgot tényleg nem árt átgondolni...

1. Ha az előző képzésedet államin végezted, akkor maximum 8 féléved maradt. Az orvosin egy félév 1-1,5 millió forint, tehát minimum 4 milliót ki kellene fizetned.

2. Mire befejezed az egyetemet (csúszás nélkül), már 32 éves leszel. Ez után jön csak a szakképzés, ami további 3-6 év. Azaz mire tényleg önállóan dolgozhatsz, már 35-38 éves leszel.

3. Nem tudom, fiú vagy-e vagy lány, de ha lány, mikor lesz időd a gyerekvállalásra? Ha még emberi időben szeretnél gyermeket, akkor javaslom, hogy az egyetem elkezdése előtt "intézd el".

4. Orvosi mellett nm igazán lehet dolgozni, hacsak nincs vmi olyan munkád, amit kötetlen munkaidőben végezhetsz. Tehát az egyetem ideje alatt valakinek el kell tartania.

Egyébként az, hogy mennyire nehéz, képességektől függ. Van, aki megszenved vele, van, aki rengeteget tanul, mégis kibukik, de olyan is, aki minimális erőfeszítéssel elvégzi.

A fentebb leírtak tényleg elég fajsúlyosak, azokat mindenképpen tartsd szem előtt. Én sem egyből itt kezdtem, volt 1-2 kitérőm, és ugyan már lassan végzek, de elég rossz érzés, hogy még a mindig a szüleim tartanak el, velük élek, miközben a barátaim már régen önállóak. Elköltözhetnék itthonról, de sok értelme nem lenne, és még hülyébben érezném magam. Persze ez lehet nálad nem aktuális.

Igazából az érettségi egy vicc, főleg hogyha komolyan gondolod ezt az orvosis témát, akkor röhögve szét kell szedned. Hogy gimiben nem fordítottál rá sok energiát az nem gond, bioszból kettes voltam, a kémiát meg inkább hagyjuk... :D Túl sok hasznát ezeknek úgysem veszed, max a legelején.

Átlagos képességű alatt mit értesz? Kimegyek az utcára, szétnézek, és kb rosszul érzem magam. Na ha ők az átlag - és ők azok -, akkor nyilván nem. Attól függ, milyen körökben mozogsz, mi neked az átlag.

Az emberlépték is attól függ, mennyire vagy terhelhető. Ha bírod meg érdekel is, próbálsz pozitívan hozzáállni a tanulnivalóhoz, akkor vállalható. Na meg persze a szorgalom és a rendszeres tanulás. Azzal rengeteg nyűgtől megvéded magad. Ha minden nap tanulsz egy picit, akkor nincs gond. Őszintén szólva jártam már ettől nehezebb egyetemre is. Persze lehet csak én nyúltam nagyon jól bele egy véletlen folytán ebbe az orvosis témába, vagy csak simán kerva okos vagyok :D inkább is-is ^^ Na csak vicceltem (nem :D)

Egyébként valószínűleg nem lennél egyedül idősebb. Egyszer volt fogászokkal órám, ott is volt egy harmincas nő. Mikor bejött a tanár, üdvözölte őt is, hogy nem gondolta volna, hogy egy anyuka is elkíséri a gyerekét... :D Szóval az ilyenekre készülj fel, na meg a 18 évesekre. Nem tudom milyen beállítottságú vagy, hova jártál korábban, de itt azért sokat vagy együtt a csoportársakkal.

Nálam a problémának a humán beállítottság tűnik. Miért akarsz humán beállítottság mellett orvosira jönni? Az a probléma, hogy néha mi reálosok is iszonyatosan sokat szenvedünk bizonyos tárgyakkal, hát még egy humános mennyit szenvedne, akit ez a téma nem is érdekel.

Ó és bocsi, amíg nem jársz orvosira nem hiszem, hogy el tudod képzelni milyen az orvosi. Például az, hogy hatvan-hetven tételt kell benyalni egy vizsgára, elég mindennapos.

[link]

Itt az általános orvos szak, tantárgyleírásoknál láthatsz tételsorokat is.

Továbbá szerintem fogalmad sincs, hogy mibe vágod a fejszédet. Orvosin a vizsgaidőszak, ha nincs kiemelkedően jó memóriád, kb. azt jelenti hogy addig a két hónapig amíg tart nem látod a napot. Arról nem is beszélve, hogy itthon ez a szakma naromira nem éri meg.

Őszintén szólva engem kicsit kezd idegesíteni, hogy az emberek egy része úgy állítja be az orvosit, mintha vmi olyan dolog lenne, amit csak kivételes képességekkel rendelkező zsenik tudnának elvégezni....

Persze nem mondom, hogy mindenki képes rá, meg hogy 80-as IQ-val is el leget végezni. De azért túlzásokba nem kellene esni.

Ahogy szétnézek az évfolyamomon (megjegyzem, ötödéves vagyok, szóval aki idáig eljutott, az jó eséllyel jövőre orvos lesz), néha eléggé elcsodálkozom, hogy bizonyos emberek hogy jutottak el idáig...

Meg szerintem ennek a humán vs. reál beosztásnak sincs sok értelme? Mitől lesz vki humános? Mitől lesz vki reálos?

A törihez pl. sík hülye voltam mindig is, a mai napig nem tudok belőle semmit (igen, tényleg szégyen), az irodalomban sem vagyok jártas, de a szövegértési képességeimmel nincsen bajom, nagyjából értelmesen tudok fogalmazni, és a helyesírásommal sincs olyan hatalmas probléma.

Az alap matek megy, az érettségim is jól sikerült, de a kémiával mindig is hadi lábon álltam.

Akkor én most milyen vagyok? Humános vagy reálos?

Azért az orvosi nem egy matek/fizika/mérnöki szak. Nem mondom, hogy nem kell hozzá logika, de azért szorgalommal sokszor elég jól ellensúlyozható annak a hiánya...

Jah és még vmi:

Nekem van olyan csoporttársam, aki 27 éves anyuka. Sosem néztük ki, sőt, kifejezetten jó a viszonya vele mindenkinek. Amikor tud, ő is eljön a csoportbulikra, sőt, mikor kicsit lightosabb összeröffenés volt, ami nem a mértéktelen alkoholizálásról szólt, akkor a másfél éves gyerkőcöt is hozta:)

Szerintem nem kell amiatt aggódni, hogy idősebb leszel a csoporttársaid nagy részénél, mert értelmes emberek ezen nem akadnak fenn.