Őrült ötlet BME vegyészmérnök BSc mellett belevágni levelezőn egy pszichológia képzésbe?

Köszönöm a válaszokat!

Teljes mértékben megértem az aggályaitokat, a kérdésből kissé úgy tűnhetett, mintha félvállról venném a dolgot, pedig nem így van. Elkötelezettségem nekem igazából nem egyes szakterületek irányában van, hanem a tudás, megértés felé általánosságban, hogy a világ teljességéről minél átfogóbb és behatóbb objektív racionális képem legyen, és hogy ezt a tudást az emberiség javára a képességeim és lehetőségeim maximális kihasználásával hasznosítsam. Mivelhogy ilyen irányú érdeklődésemet a mérnöki szakkal csak részben tudom lefedni, ezért merült fel bennem az, hogy a nem-anyagi területekkel kapcsolatos affinitásomat és esetleges tehetségemet is kiaknáznám. E tekintetben tehát az elkötelezettségem legalább akkora lenne, mint a jelenlegi tanulmányaimmal kapcsolatban, sőt, ismerve magamat, mivel pszichológiát nem szükségszerűségből tanulnám, nagy valószínűséggel nagyobb lelkesedéssel csinálnám.

Az, hogy csak másodállásnak képzelem el, nagyon egyszerű okra vezethető vissza: Én két éven belül mérnök leszek, így abban a szakmában fogok elhelyezkedni elsőnek. Mire belőlem végzett pszichológus lesz, mérnökként már stabil állással és szakmai tapasztalattal fogok rendelkezni, és mivel addigra a családalapítás is aktuálissá válik, akkor már nem ugrálhatok össze-vissza keresve magamat. Jobbnak látom most megadni magamnak mindkét lehetőséget, hogy az önmegvalósításra való törekvésem vagy annak a hiánya később ne interferáljon a leendő családom anyagi és érzelmi biztonságával. Egy kiégett szülő nem hiszem, hogy jó minta a gyerekei számára.

Február közepéig még van időm gondolkozni rajta, semmiképpen sem akarom elkapkodni ezt az egész életre lekötelező döntést.