Vágjak bele az orvosiba? :/

Ez így tényleg nehéznek tűnik... Nekem így is küzdöttek az orvosira kívánkozó osztálytársaim, hogy kémia meg biosz faktra jártak..

Én azt javasolnám neked a realitás kedvéért, hogy érettségizz le úgy, hogy a kötelezőkből + bioszból (mivel azt tovább tanultad mint a kémiát). A kettő közül az egyikre remélhetőleg könnyebben fel tudsz készülni. Ezután én a helyedben egy évig nem jelentkeznék egyetemre, hanem dolgoznék/okj-znék vagy ilyesmi, és közben megtanulnám a másik tárgyat (a kémiát), leérettségiznék belőle (igaz, azért fizetni kell), és utána jelentkeznék az orvosira. Így valószínűbb, hogy jók lesznek az emeltjeid.

Kedves kérdező, ha csak a pszichiátria érdekel, akkor az baj. Orvosira abban az esetben érdemes menni, ha mondjuk a pszichiátria mellett érdekel a belgyógyászat, vagy a sebészet tehát általánosságban érdekel az orvostudomány.

Ha orvosira jössz, akkor négy évig senki egy árva szót nem fog neked tanítani a pszichiátriáról. Maximum a magatartástudományi intézet próbál beléd sulykolni pár megkérdőjelezhető hasznosságú dolgot. Két évig még csak betegekkel sem találkozol, és sok a száraz kémia, fizika, biológia. Pszichiátria ötödévtől van orvosin.

Csak a pszichiátriáért nem érdemes elkezdeni az orvosit, mert az első két évben, ki is fogsz hullani, ha a többi diszciplína nem érdekel. Én azt tudom tanácsolni, hogy gondold végig SZERETED e a természettudományokat, vagy legalább a biológiát. Ha nem, akkor neked nem az orvosi való, hanem valamelyik bölcsész kar pszichológia szakja.

Ami a felkészülést illeti fel lehet készülni, de bele kell adni apait-anyait, és mindenképpen magántanár segítsége fog kelleni, minimum kémiából. Egyébként ha nem vesznek fel elsőre, akkor felvesznek másodikra. Ebben nincs semmi szégyen.

Üdvözlettel: egy orvostanhallgató

Az érettségik simén mehetnének egyedüli felkészüléssel, nekem sem volt természettudományi órám a középsuli utolsó 2 évében.

Az emelt bioszt előrehozottként csináltam, valahogy november végén, már suli után szintén egyedül készülve csináltam fizikát, kémiát is, nagyon jó eredményekkel. A mozaikos tankönyvek simán elegendőek.

De ha az alap temrészettudományok nem érdekelnek, semmiképp ne vágj neki az orvosinak, a pszichiátria végett főképp, mert a klinikai pszichiátriában nem sok szépség van, középkoriak a körülmények és a kezelések, azért, hogy ne legyen semmi gond senkivel, mindenkit szedálnak és lekötöznek, összességében elég embertelen.

Ha egy-egy tudomáynterület érdekel, érdemes azt inkább hobbiként űzni, olvasgatni, követni a fejleményeket, de ha egyetemre mégy, ott olyan mélységekig kell a körítést is megtanulni, hogy az kínszenvedés lesz.

Sztem. valóban pszichológusnak érdemesebb, elhelyezkedni valami mentálhigiénés stúdióban, mélyebben lehet foglalkozni a személyiséggel.

Személyes vélemény, hogy senkinek nem ajánlanám az orvosit, aki nem olyan eltökélt, hogy fel kell tennie a kérdést, vajon akarja-e. De ha lehet, még a többieket is lebeszélném.